mert a bánatról könnyebb szólni,
mint leírni a reményszín?,
szívnek tetsz?, boldog perceket.
Most hallgatsz…
mert a bánatról könnyebb szólni,
mint leírni a reményszín?,
szívnek tetsz?, boldog perceket.
Stigmaként égette létedbe
Sorsod az örökkévalóba
küldött jeleket, hogy ne feledd:
szolgálat az Élet. Alázat,
s kérdéseidre benned term?
felelet, hogy megtanulj látni
világtalan szemmel, hogy érezd
az üresnek t?n? tereket.
Hisz' volt id?, mikor a magány
lelket feszít? szorítása
kékül? er?vel fojtotta
örömre, s elégedettségre
született vágyszomjú életed;
s mert kínjaid levetni vágytad,
hát jó mélyre ástad fekhelyed,
hogy kegyelmet remélve sóhajtsd,
és hitednek gyolcsába forgasd
az elárvult, könnyes éveket.
Most hallgatsz…
s mert Isten áldó érintését
szavakká formálni nem tudod,
hálád halk imába foglalod
– megköszönve a szándékot, mely
irgalmas szívébe fogadott;
s mit a sokaság láthat rajtad:
az csak kitárt lelkedb?l nyíló,
arcodra simuló mosolyod.
2007.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 08:12 :: Arany Tóth Katalin