Játszd újra azt a csodás dalt!
Ami akkor, annyira felkavart
Emlékszem, tavasz volt, egy erzsébeti utcán
A toronyházak alatt a szerelem talált rám.
Az akácfa virága illatát szórta szét,
A lelkem még elhitte az ezernyi szép mesét
Játszd el újra kérlek! Ugyanolyan szépen,
Hogy lássam a fényt ártatlan szemében.
Álldogált egyedül, majd lassan felém lépett,
A pillanat örökre a lelkembe égett.
Nem szóltam hozzá, nem volt mit mondanom,
Derekát boldogan ölelte két karom.
Játszd újra azt a csodás dalt nekem,
Hogy most is ugyanúgy dobogjon a szívem.
Akkor ott valami mindörökre eld?lt.
Az ölelésb?l csók lett, a gyermekb?l feln?tt.
Arcunkra rajzoltak az évek ezer ráncot,
És együtt lejtjük most is a végtelen táncot.
Játszd újra ugyanúgy, ne hagyd abba soha,
Ne csípje szememet a magányos út pora.
Hideg téli szél borzolja a hajad,
Mellettünk a málló, kopott, szürke falak.
Lelkünkbe újra tavasz illat hatol,
Fejemben Sam hangja egy régi dalt dalol.
Ugyanúgy, mint régen-megigéz a hangja,
Eltemet a mélybe és repít a magasba.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:28 :: Both Péter (Peth)
