Kihalt tájon járok,
Halott, véres virágok.
Néma lelkek kísérnek,
Valahol sír egy árva kísértet.
Fellebben a köd, egy percre csak,
Csuklyás alak köszön és kezet ad,
Termébe kísér, ülünk csont székeken.
Bor helyett vért iszunk,
S részegülünk csendesen.
Lelkem kerestem e kihalt tájon,
És elvesztem örökre a túlvilágon.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:46 :: Dobó Erzsébet