Dobó Erzsébet : Távol az élet sűrűjétől

Nyomtatás

Távol az élet s?r?jét?l,

Nagy pocsolyám partján állok,

Nem köszönnek rám

Sem ellenségek,

Sem jó barátok,

Morzsolja a víz a lámpa fényeit –

Mint lelkem, múltam képeit –

Hideg es? mossa arcomat,

Téli fagy fogát próbálja ?szi szél,

Nyálas jeges lehelete csontig ér.