Ma reggel autómba ültem én,
Bár éreztem, hogy hiba lesz.
Így született meg e költemény,
Ki olvasod, kérlek ne neves.
Találkoztam a rend őrével,
Ki azon nyomban üldözött,
Félreálltam nem pöröltem,
S nyomban odadübörgött.
– Az autó kié? Lopta talán?
Hova megy, és mit akar?
Az enyém az, álltam bambán,
S attól féltem betakar.
Előkerült pisztoly, bilincs,
Lábakat szét, kezet fel,
A seggemet tapogatta,
Ronda mocskos kezekkel.
Megbilincselt az út szélén,
Segítségért kiabált,
Álltam szótlan, értetlenül,
Míg rádiójával kokettált.
Gyorsan jött az erősítés,
Azt nem tudtam, minek kell,
Megnézték a papírjaim,
Tágra meredt szemekkel.
Utána a kocsimhoz ment,
Párat belerugdosott,
Letépte a rendszámtáblám,
S jó nagyokat vigyorgott.
Levették a bilincset is,
Már ott volt a túlerő,
Mind megtudtam az volt a baj,
Ruházatom nem nyerő.
Mondtam neki, balga rendőr
Mi bajod a divattal,
Ha nem tetszik ruházatom,
Szórakozz a fiaddal.
El?vette ceruzáját,
Írástudó volt szegény.
Megírta a feljelentést,
Én meg ezt a költeményt.
Száztíz dolcsi vagy bíróság,
Csak hogy legyen igaza,
Illegális lett manapság,
A mocisok divatja.
Remélem, hogy mája hízik,
Feje léggel van tele,
Legyen neki sok aranya,
Ott ahol a végbele.
szerkesztette: Verő László – 2007. április 13., péntek, 13:19
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:46 :: George Tumpeck