George Tumpeck : Kérdések, tanácsok

Nyomtatás

Nehéz dolog a nőkről írni, pláne úgy, hogy az embernek felesége is van, és a feleségnek sodrófája. Azért néhány gondolatot megpróbálok papírra vetni.

Egy kapcsolat kezdetén egy férfi nem tud akkora marhaságot mondani élete kiválasztottjának, amitől a hölgy nem kezd el legalább kuncogni, és nem jegyzi meg, hogy milyen jópofa vagy. Később nem tudsz olyat mondani neki, amitől legalább kuncogna, egyszerűen közli, hogy megint a hülyeségen jár az eszed. Vajon mi okozza ezeket a változásokat?

Egy házasság létrejötte miért vált ki a nőkből egyre gyakrabban ismétlődő időzített fejfájást?

Megannyi kérdés, amit nem igazán merek most kifejteni, tekintettel nejem közelségére. Nekem rengeteg kapcsolatom volt nőkkel, de sajnos nagy százalékban csak, mint barátság. Na, nem én akartam barát lenni, nem volt választásom.

— Ó te olyan jópofa vagy és aranyos, ne rontsuk el ezt szexszel.

Na, ilyenkor szoktak a szemeim kissé vérben forogni. Ki hallott már ilyet? Ez olyan, mint egy jó erősen lezárt üvegben, valami nagyon finom. Tudom, hogy ott van, szeretem is, látom is, és mégsem jutok hozzá. Ez, azért férfiszemmel, disznóság. Vannak kérdések, amire egy férfi nem igazán tud jó választ adni. Például:

— Emlékszel, amikor először megláttál?

A gyanútlan válasz:

— Természetesen igen, drágám.

— És akkor most meséld el, mi tetszett rajtam először?

Na, itt lehet kezdeni izzadni, mert azért azt mégsem lehet mondani, hogy téged ugyan észre sem vettelek, de a melleid… azt igen. Jobb, ha egy férfi az első randi után azonnal naplót kezd írni, mert az emlékek bármikor számon kérhetőek, és természetesen mindig a legváratlanabb pillanatban. Ki emlékszik már arra, hogy milyen ruhát viselt, volt-e masni a hajában vagy sem. Pedig ezek az információk rengeteg fejfájástól megvédenek.

Például, egy nő rögtön észreveszi egy legénylakáson, hogy járt-e ott másik nő. A takarítás a titka az egésznek. A nők előszeretettel törölgetik a port. Eleve vesztes vagy, ha felviszel egy új lányt, és nincs por a lakásban. Egy férfi nem takarít így, egy férfinak szüksége van a porra, különben honnan tudná, hogy mit, és hova kell visszatenni. Ez egy kód, amit a nők előszeretettel megsemmisítenek. Nem is takarításnak nevezném, inkább megjelölik a birodalmukat. A mosatlan edények tervszerű elhelyezése a másik dolog. Ha nincs mosatlan edény, az gyanús, ha pezsgőbontáshoz elővett poháron nincs egy-két pötty, az is. Ilyen apróságokra figyelni kell.

A következő életveszélyes kérdés az:

— Apukám, nem gondolod, hogy híztam egy kicsit?

Nincs jó válasz. Ha azt mondod, hogy én pont így szeretem, akkor te vak vagy, hogy azt az extra öt kilót sem veszed észre, nem figyelsz és különben is. Ha azt mered állítani, hogy észrevetted, véged van. Akkor jönnek azok a mondatok, amik kivétel nélkül úgy kezdődnek, hogy bezzeg… És ez sokáig tart. Csak egy nő képes olyan bővített mondatok szerkesztésére, ami délután négytől este tízig tart. Viszont csak egy férfi képes ezt úgy meghallgatni, hogy szemét le sem veszi kedvese szájáról, és mégsem hallja, hogy mit beszél. Én már többször lebuktam. Nejem rafinált. Néha visszakérdez. Ha nem reagálsz, véged van.

A következő, nem elhanyagolható dolog a ruhásszekrény. Órákig képesek állni előtte, tanácstalanul szemlélve a rengeteg moly-eledelt, majd felháborodottan közlik, hogy nincs egy rongyom sem, amit fel tudnék venni. Ilyenkor csak a teljes megértés segít, és már tudjuk, hogy hamarosan nagy bevásárlásnak nézünk elibe. Azt meg se próbáljátok mondani, hogy ha nincs mit felvenni, akkor talán selejtezni kellene. Azonnal minden kinccsé válik. Nejem, például harmincöt napszemüveggel rendelkezik, pedig gondos utánaszámolásnál is csak egy fejet találtam. A cipőket nem említeném, de egy százlábút simán elláthatnánk cipővel. 

— Ezt most nem veszem fel, mert magas a sarka, ez meg alacsony, az meg kényelmetlen, de mind kincs.

Vagy:

— Ez még tiszta jó, alig hordtam, mert kicsi, de új cipőt nem dobunk ki, és hátha jó lesz egyszer.

Jobb, ha megértően bólogatunk.

Az évek múlásával a szexuális élet is változik, szépen, lassan elmaradnak az akrobatikus mutatványok, kialakulnak a kényelmes pozíciók. Közös megegyezéssel bevezetődik a „minden pénteken” című társasjáték, ami később egy napra esik a migrénnel.

Pár év leforgása alatt a férfinemiszerv, organikus Jehova tanújává silányodik, aki minden hétvégén kopogtat, és senki nincs otthon.

Azért valljuk be, a „se veled, se nélküled” szindróma itt lép életbe. Ha otthon vagyunk, azért morgunk, mint a bolhás kutya, de ha nincs otthon, és nem tudjuk, mikor érkezik, a nyavalya esz minket. A szerelem szeretetté alakul, szépen, lassan megtanuljuk elviselni egymás bogarait.

Megtanulunk együtt élni, egymás hóbortjaival.

Legalábbis így kellene, s mint a mesében boldogan élnénk, míg meg nem halnánk.