Jegyzet Kerekes Tamás írásához.*
Ezt a könyvismertetésedet is örömmel olvastam, igazán hasznos és szükséges az ilyesmi itt is a Toronyban, mint ahogy egyszer már megírtam. Mert ez ritka madár, mint a fehér holló.
Ha jól számoltam, eddig nem egészen nyolcvan esszé, vagy vele kar-karban járó dolgozat jelent meg, ami alig számítható százaléka az itt olvasható ezer — vagy több ezer? — egyéb irodalmi munkáknak. Az utóbbi időben még ezek is kihalófélben vannak, mint az öregek lakta falvak.
Ezért is örülök, hogy rendszeresen keresel, kutatsz a világirodalom piacán és írod kitűnő esszéid. Tőled inkább csak azt hiánylom, hogy hiába keresem benne a saját véleményedet az ismertetett anyagról. Vonzalmadat vagy éppen ellenszenvedet iránta: horribile dictu, szitkozódást.
Az is igaz, hogy az irodalomtörténész, esztéta berkekben nem öregbítené jó híredet, de mindenesetre szórakoztatóbbak lennének, mint az ex katedra ismertetések, amit egyes irodalomkutatók kinyilatkoznak az analfabéta hallgatóknak. Talán azoknak is kedved csinálnál a könyv elolvasásához egy-egy mű bemutatásánál, ajánlásánál, akik eddig még nem igen éltek az ilyenfajta időtöltéssel.
Itt van például a Tragédiád, made in USA, Dreiser ragyogó regénye. Csemege egy tucat Dreiser kutatónak, akiknek egy életre kenyeret adott az a patkány Clyde gyerek, az ócska másodosztályú kisvárosi gyilkos. Egyáltalán minek kell analizálni, lélek boncolgatni, mentséget keresni tettére?
Fél- vagy teljesen műveletlen fanatikus szülők, sivár, megalázással teli gyerekkor, etc.. Na és — !? — A Faktum: A bubi, mert karrierje útjában volt, megölte gyermekére váró megunt szerelmét, Robertát. Na persze JÒ ELÖRE megfontolt szándékkal. Hetekig készült rá.
Színhely: Elhagyatott tó. Közepére beevez a fiú. Asszony nem tud úszni. Hirtelen megbánta, már abban a pillanatban mikor az asszonyra sújtott a fotógéppel, mert megbillent csónakban, de már nem tudta kimenteni a vízbe zuhant elmúlt szerelmét. A szerencsétlen sajnos eltűnt a mélyben a babával együtt. Pedig Clyde nagyon is kereste még az asszonyt. Persze kicsit később — ahogy a bíróságon is mondta.
A tárgyalást fél Amerika követi lázasan. Hitközségekben imádkoznak a nyomorult bűnös Clyde ért, ki megbánta bűneit, s habár véletlenül(?) gyilkolt, nagyon úgy néz ki, hogy villamosszéken foglal majd utoljára helyet ebben az életben.
Dreiser remekül leírja az akkori amerikai (talán a mostanit is) társadalmat. Most már kezdem megérteni a bulvárlapok millióit. Szinte bagóért lehet élvezni, borzongani, szórakozni, szörnyülködni, dühbe jönni, ellágyulni, könnyezni. Nem kell fáradságos munkával könyvlapok százait végigolvasni, meg ki a fenének van arra ideje?
Dreiser Clyde-ját meg lehet találni majd minden nemzet irodalmában. Nézzük csak, ott van az a a jobbra hivatott zseni, Raszkolnyikov a főfoglalkozású vívódó. Magáért, világért. Vívódott persze azért is hetekig, mert szegény anyja az önfeláldozó Dunya lányát is eladja, mert a nagyokos fiának kell a pénz, mert az a csúnya, csúnya társadalom nem engedi érvényesülni lángelmét, hogy az lehessen, amit ő elképzelt magáról. Hónapokig lázas betegségben, víziókban égett, és üres gyomrán kívül még lelkifurdalás is bántotta. Az a kézenfekvő gondolat, hogy talán addig is dolgozhatna valamit, míg ő helyire nem teszi a világot, nem jutott eszébe.
A hosszú töprengés azért meghozta gyümölcsét. Rájött, hogy miért is él egy uzsorás, pénzes öregasszony, mikor az éppen jobb helyen lenne nála. Ergo: Az uzsorásnak el kell pusztulnia, hogy megválthassa a világot. A másik öregasszonynak pechje volt, minek volt ott, mikor ő éppen gyilkol.
Persze, mikor kettős rablógyilkosságért Szibériába küldték, vele ment szintén a szentkurva szerelme, Sonya is, aki érzékeny szíve miatt, még Marmeladov tatust is el kellett látnia mindennapi pálinkával. Naná, hogy Sonya is megérezte, hogy Raszkolnyikov igaz emberként, megtisztulva tér majd vissza a vezeklés évei után.
Mr Clyde Griffiths volt szerelme, az állapotos Roberta, az uzsorás öregasszony, és a terhelt, galamblelkű, előre megbocsájtó Lizaveta, nem számítottak. Már ki emlékszik rájuk?
Csak statiszták voltak, hogy megérthessük, megdicsőült hőseink mennybemenetelének miértjét.
Már akinél sikerült…
Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 08:12 :: kisslaki
