Van egy apám, tudom mindenkinek van.
De, ? az enyém, csak az enyém, ilyen csak nekem van.
Gazdag ember, bár sosem mutatja, csendben érez.
Sok szobája van nagy házban él, de sosem kérdez.
Néha mosolyog, néha meg csak remél.
Része örökké bennem él és zenél.
Egyszer kulcsokat adott a palotájához ahol sok szoba van.
Megpróbál mindent az ember, ha odavan.
Elfelejtettem, melyik nyitja a bejáratot a sok közül.
Talán a fényes az a nagy csomóban legbelül.
Vagy a rozsdás az ami a kezembe mar?
Éget mint aki engem akar.
Nyiss ki, nyiss ki a sikoly a fülembe vág !
Gyere és nyisd ki az összes szobát !
Letelt az id?, kinyitni már nem lehet.
Nem lehet már meg az, ami elveszett.
Jönnének még a szavak, de hiányoznak a válaszok.
Eldobom a kulcsokat, ti mit vártatok.
Van egy apám, tudom mindenkinek van.
De, ? az enyém, csak az enyém, ilyen csak nekem van.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:46 :: Szita Gábor
