Adósa vagyok az életnek
tucatnyi nagy tettel.
A napok és az évek telnek,
ketyeg a vén vekker.
Bár törleszteni adósságom
mind jobban igyekszem,
az id? hurkát a nyakamon
túl szorosnak érzem.
Beindult a visszaszámlálás;
merész terveimb?l,
ha kipusztul az önámítás,
hiszem: tettek válnak holnapra,
s nem leszek testemb?l
id? el?tt kilakoltatva.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:46 :: Tamási Attila