A rendszerváltás el?tt úgy döntöttem, kötetbe szedem a különböz? helyeken és különböz? alkalmakkor hallott történeteket. Arról végképp nem tehetek, hogy fekete és gonosz er?k hatására csak egy könyvfedélre futotta tarsolyomból.
1. A fekete macska
János bá’ rosszkedv?en ment be a házba.
– Nem tudom, mi lelte a tehenet, már harmadik napja egy gy?sz?nyi tejet sem ad – panaszolta feleségének.
– Valaki a bolondját járatja velünk, te Jani, megfeji a tehenet – vélekedett Róza néni.
– Meg k? mán egy este lesni.
– Nem baj csak, meglesem én, de ha a kezembe kerül az a potyales?, szíjat hasítok a hátából!
Nehezen aludtak el, alig várták a másnap estét…
… János bá’ kinézett egy jó búvóhelyet. Magával vitte a kisbaltát és az elemlámpát is. Lélegzetét is visszafogta, szuszogni sem mert, nehogy elárulja hollétét. Várt…
Már azt gondolta, hiába volt minden, mert nem jön senki, amikor neszt hallott. Aztán nemsokára hallotta, ahogy présel?dik ki a tej a tehén t?gyéb?l. El?kotorta zsebéb?l az elemlámpáját. A potyales? gyanút foghatott, mert abbahagyta a fejést. Ekkor János bá’ felkapcsolta az elemlámpát, és a tehén felé irányította annak fénycsóváját.
– Megállj, te senkiházi, most elszámolunk! – kiáltotta.
Az elemlámpa fényében viszont nem látott egyebet, csak egy fekete macskát. Nagyon meglep?dött. A macska futásnak eredt. János bá’ utána hajította kisfejszéjét. A fejsze éle a macska lábát érte.
A zajra Róza néni meggyújtotta a villanyt és kiment a házból, hogy lássa, mi történik. Közben János bá’ talált a tehén lábánál egy fél tökhéjat teli tejjel. János bá’ és Róza néni értetlenül néztek össze. A macska nem fejhette meg a tehenet. De akkor hogy került a tej a tökhéjba?
Egész este ezen rágódtak…
Reggel jött Elek szomszéd a tejért, s már az ajtóban megkérdezte:
– Hallotta, János bá’, mi történt az éjszaka?
– ?!
– A vén Mari néninek valaki levágta a lábát. Úgy találtak rá, nem messze innen…
(Tamásváraljai történet – Szatmár megye)
2. "Annuska"!
Annuska néni a temet? végében lakott. Amolyan temet?gondnok volt. Egyedül élt ott, férje már jó pár éve meghalt.
Egyik este hazafelé ment a temet?n keresztül. Aznap temették el az egyik ismer?sét. Mikor a friss sírhant mellé ért, egy fura, mélyr?l jöv? hangot hallott.
– Annuska! Annuska! – szólt a kísérteties hang.
Annuska néni nagyon megijedt. Szaladva tette meg az utat a házig.
Kés?bb elköltözött a temet?b?l. Hogy miért? Az az ? titka maradt…
(Szinérváraljai történet – Máramaros megye)
3. A gonosz kéz
Ilonka néni nehezen tudott mindig elaludni. Álmatlansága miatt aztán sokat törte fejét, gondolkozott az élet dolgain.
Akkor este is csak feküdt az ágyban és merengett. Egyszer csak hirtelen a semmib?l el?bukkant egy óriási fehér kéz, és rákulcsolódott Ilonka néni nyakára. A kéz egyre csak szorult torkán, s Ilonka néni egyre kétségbeesettebben kapkodott leveg? után.
– Menj innen, gonosz! – jött ki akaratlanul is a száján.
Csodák csodájára a szorítás alább hagyott, s Ilonka néni hihetetlenül könnyen visszalökte a sötétségbe a fehér kezet, amely néhány másodperccel korábban még úgy t?nt, soha nem engedi el torkát.
Talán az volt a b?vös mondat?
(Szinérváraljai történet – Máramaros megye)
4. Éjféli látogató
Öcsi már várta az éjféli látogatót…
Amióta apja meghalt (s annak már több mint egy hete) minden este pontban éjfélkor csengetett valaki lakása ajtaján. De mire ajtót nyitott, mindig csak az üres lépcs?házat látta.
Feleségének nem szólt a dologról, nem akarta megijeszteni.
Éjfél el?tt tíz perccel kilopózott az el?szobába és megállt az ajtó mögött. Kifordította a jálé-zárat, majd várt.
Halálpontosan éjfélkor megszólalt a cseng?. Öcsi hirtelen kitárta az ajtót. A folyosó üres volt, egy árva lélek se volt ott.
Vagy talán mégis?…
(Nagybányai történet – Máramaros megye)
Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 08:21 :: Adminguru