Arany Tóth Katalin : Áthajlás

Nyomtatás

Hatalmas árokba vájom

álmokból áthajló

fájdalmas járásom

(nincs magamban sem

maradásom)

Lassú sóhajba simul,

s kényszerré válik

lelkemben a béke

(a válaszok

csendben hullnak

gyarlóságom ölébe)

Hisz' tudom már…

ahogy ez az év is

rásimul majd

egy újabb évre,

úgy foszlik semmivé

a lenyugvó akarat

korhadt kérge

S ha majd ?szülni kezd

bennem

minden határ

csak egy dologra

vágyom csupán:

hogy felrajzolhassam

tollammal

a végtelen égre:

Itt voltam!

– s megérte…

2007. január