b huszta irén : Lakatra zárva

Ne szeress! Ne hódíts! Ne csábíts! Félek.
Kerüljenek már el a szenvedélyek!
Megszenvedtem a békességem árát…
Nem láttam régen a kívánság fáját,
Nem fogtam kérgét bármi másra vágyva;
Élek, és igazán nem vagyok árva…
Szeret? anyám van, néhány barátom,
S több, mint elég bajom – bár azt belátom,
Hiányzik néha a szerelem csókja.
De utána mindig a csalódás ócska
Jeges lebernyegében fagyni k?vé…
Nem! Legyen lelkem inkább Thanatoszé.
…….Szerelmes ölelésed el?l zárja
…….Szívemet Asztraia kilenc lakatja.

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:00 :: b huszta irén
Szerző b huszta irén 26 Írás
Balogh Gáborné (Huszta Irén, szegedi monitorfüggő vagyok, aki hirtelen felindulásból elkövet néha egy-egy versszerűséget - csakis önmagának. De Hamvas Béla felszólítására - "...jaj neked, ha magadnak tartod... - megosztom azokkal, akiket érdekel. (Bővebben: http://elcinkedir.bplaced.net )