Írnom kéne egy verset, a kisfiamnak, mert ?a legfontosabb nekem.
Meg egyet Édesanyámnak, hisz az életem, neki köszönhetem
Kéne egy a kedvesemnek, hiszen annyiszor küzdött már értem
…és egyet az apró szerencséknek, amiért a múltam megéltem
Írnom kéne egy verset a barátoknak, akik még mindig jönnek, ha kell,
meg egyet annak, akiben hittem, de éppen-csak haver
Kéne egy magamnak is, mert a pofámba vágnám az igazságot
…és szomorúan találnék talán a kupámban rímet és vigaszságot.
Írnom kéne tán Istennek is, hogy minden jót megköszönjek.
Meg egyet az elhagyott lelkeknek, kik e világból, inkább megszöktek.
Kéne egy az ?rületnek , ami olykor életet menthet;
és végül kéne egy kedves vers, magának a Versnek!
