Both Péter (Peth) : Útvesztő

Élet…

 

          …út-veszt?d termei számlálatlanok,
A szürke szobák falán, apró ablakok,
Egy sem nyitható, mind a múltba néz,
Egyik édes, másik sós emléket idéz,
Ha régen veri es? azt az ablakot,

Megtörlöd szemedet s az utad folytatod.

Menekülsz egyedül, mindig csak el?re,

A jelen tovább üldöz a ködfoltos jöv?be,

A következ? szoba tán színesebb is lehet,

Ott van ?és együtt… folytatja majd veled –

Vagy a semmi vár rád, legvége az útnak,

Összemossa jöv?d, jelened és múltad.

 

Felirat a kijárat ajtaján sem díszlik!
DE!

Az utolsó ajtó, csupán egy irányba nyílik!

Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 08:18 :: Adminguru
Szerző Both Péter (Peth) 95 Írás
Üdvözlök mindenkit! Nagyon szeretem a verseket.Olvasni és írni egyaránt. Nem csupán a mondandója, de a formája miatt is.ÃÅgy gondolom, hogy a vers, tulajdonképpen egy "állapot", amelyben benne vagyunk amikor írjuk, vagy olvassuk. Mert a vers valódi jelentése, mindíg az adott helyzettől és lelkiállapottól függ.