Füstös kocsmák mélyén,
olcsó borok igazsága.
Lelkünk csupa kétség,
bambulunk az üres pohárba.
Mi nem változunk,
és élve kárhozunk!
Reményt álmodó magány
börtönbe zár, és fáj,
újra fáj az élet,
nincs er? hogy éljek!
Csak ez maradt nekem,
ez mindig visszavár.
füstös kocsmák mélye
olcsó borok igazsága
örömtelen életünk
?riz? magánya
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:45 :: Dobó Erzsébet