dr Bige Szabolcs- : Lektoromnak, el nem múló szeretettel

Nyomtatás

                                     R e m e g ő

                                     l  e  b e g  ő 

                                     gyertyafény

melegénél szárítom ázott idegsejtjeim, lógnak a semmi kötelén,

mint a frissen mosott ruha sor két balkon között -, ha fúj a szél.

Agyam hiába tudja a  tényt -, remegő lelkem mégsem fogja fel.

                                     Érzem fizikai

                                     léted, szavaid

                                     újra  olvasom

                                     -százezerszer.

                                     Megragadod

                                     vállam, arcod

                                     rám  m e r e d,

          S mondod újra és újra: „Írj, töltsd be saját tered!”

                …most azt teszem, szót fogadok Neked…

                                                            2007. május 25 – 22.00