– versfordítás Ver? László emlékére –
Ó, a hiú öröm mily fájdalom,
s mily fájdalmas az elmúlt dics?ség...
öröm, mely nem hoz mást, csak bánatot,
dics?ség, mely nem tarthat örökké!
Oly keser?, ha ráébred a szív
hogy e lét körbe-körbe fut csupán,
új cél és új élet hiába hív,
semmi nincs az ördögi kör után!
Sorvadozunk csak súlyaink alatt,
s kacagnak rajtunk mind a csillagok,
a régi bölcsek is hazudtak csak,
ám feleszmélünk majd mind egy napon,
s együtt kiáltja ifjú s öreg:
,,Oly hiú e közdelem, ó, minek?"
Eredeti angol szöveg:
Vanity Of Vanities
Ah, woe is me for pleasure that is vain,Ah, woe is me for glory that is past:Pleasure that bringeth sorrow at the last,Glory that at the last bringeth no gain!So saith the sinking heart; and so againIt shall say till the mighty angel-blastIs blown, making the sun and moon aghast,And showering down the stars like sudden rain.And evermore men shall go fearfully,Bending beneath their weight of heaviness;And ancient men shall lie down wearily,And strong men shall rise up in weariness;Yea, even the young shall answer sighingly,Saying one to another: How vain it is!Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:45 :: Kántás Balázs