Kastély Máté : Csak ülök és hallgatok

Nyomtatás

Csak ülök, és hallgatok.

Nem ferdítem szám bíborát

A hermelin palást lapra.

Se vérben áztatott

Királyi koronát,

Se messze fényl?

H?si vértet

Nem aggatok magamra.

Se n?,

Se barát

Nem ríme versemnek.

Se miértet,

Se választ

Nem keresek;

S nem is adok.

Se koldusbotot,

Se kardot

Nem markolok.

S már nem

Fegyverem

Hogy nincsen.

S ha nem értem magam,

Nem magyarázkodom,

Se pórázon

Se bilincsen.

S bárhogy zúg az ég,

S sziszeg a föld,

Én nem szakítok se almát,

Se örök id?t.

Minden er?m elhagyott.

Két kezem csüggeteg elveri a port,

Fejem az égnek,

Ernyedt testem büszke vezére…

Se harcolni se ölelni nem tudok…

S most így: nem felelve

Se vádnak, se kétkedésnek.

Csak ülök, s hallgatok.

2007. május. 17