– Két csirkevér, ötös asztal rendel! – ordította túl a kocsma zaját Lilla, a viharvert pincérnő. Eljárt felette is az idő. Rég volt, mikor hajdanában templomba kísérte keresztapja bérmálkozni. A misére menet gyakran, meghatódva csodálták Lilla szépségét az öreg görénymámik. A hetyke, falkában dohányzó rövid farkú legénykék is csak bámulták, mikor ez a tünemény ellibbent előttük a templomtéren. A belső tőz, ami bennük izzott, ilyenkor hirtelen fellobbant az égig, ahol a legelésző bárányfelhőkről is leperzselte a bundát.
Mamája büszkén dicsekedett is Leipziger néninek, a csirkekopasztó üzem szabászának, hogy már a polgármester is komolyan udvarol Lillának és az, az itt állomásozó vadászgörény ezred századosa is epekedik utána.
Aztán az egész falu csodálkozott – a mama is -, mikor a szép Lilla nagy titokban, egy kezdő humoristát ajándékozott meg ikrekkel. Ma már azokból is apák lettek, és a seregben szolgálnak, mint tolmácsok.
Turnowsky Gyuri, már a tálcáról levette a két kupicát, mikor Lilla kihozta nekik a méreg erős löttyöt. Rögvest Beleznai kezébe nyomta a kevesebbiket, mert leivott gyorsan belőle, tudniillik, hogy az mélyen aludt. Beleznai Gáspár a kocsma képéhez tartozott. A múltkori leltározásnál még a lajstromba is felvették. A törzsvendégek úgy tudták, hogy Beleznai valami főgörény volt a Hivatalban és a kocsmáros akkor csak egy szürke beosztatja volt.
Ahogy megszűnt a Hivatal, élete és hite porba zuhant.
A régi főnökének a kocsmáros megengedte, hogy napközben itt ücsörögjön. Legalább védve volt a fás kerti görénysuhancoktól. Elnézték neki, hogy kiigya a poharakban hagyott italmaradékot, és néha a valami ételt is kapott a konyháról. Nem sok kellett neki. Talán kevesebbet is evett, mint egy elcsavargott elefántbébi, akinek egy sakál leharapta az ormányát, és a többiekkel türelmesen várja, hogy az éhségtől összeessen. Beleznai azért nem esett össze. Néhányan italt is fizettek neki, abban meg dögivel van a kalória…
Turnowskyi hirtelen nagyon megirigyelte a kopott, delírium szélén napozó, rongyos görényt. Most már neki is a fejébe szállt ez az olcsó, erős csirkegyári kotyvalék, amihez libavér aromát is pancsoltak hozzá, ami teljesen meghülyíti a görényt.
Nagyon szerette volna a mai napot örökre elfelejteni. Reggel még jókedvűen beugrott Illatossy Pistához a trösztigazgató barátjához húsz százalék fizetésemelésért, meg csak úgy egy kicsit elbeszélgetni vele, a régi szép közös gimnazista időkről. Tudta, hogy a cégük Kocsikenőcs és Anyatejpor részlege, százötven millióval többet kaszált az idén, mint tavaly. Még a liftben is azon röhögött magában, hogy most szinte saját magától kér fizetésemelést. Alapjába véve most ö lenne a tröszt igazgatója, ha a zsebében lett volna annak idején az a rohadt forintos, amivel jogszerűen átveszi az egész gyárat. Addig is ő vezette és mindenki szerint értette a dolgát. Illatossy a fölkönyvelő meg csak úgy viccből, ahogy mondta, befizette a bizottságnak a jelképes összeget, és a formaság miatt rögtön alá is írta az új tulajdonjogi papírt. Evvel az aláírással, azonnali hatállyal ő lett a cég jogszerű tulajdonosa és igazgatója. Szorgalmasan tevékenykedett, és egy évtizedre rá, szerényebb milliárdosává spórolta magát.
Turnovszkyi még meg se szólalt, de a barátja örömmel bontott egy palack hatvanhetes Leghorn kendermagost.
– Tudom én Gyurikám, hogy ez a kedvenc évjáratod, múlt héten hozattam Angliából – mosolygott rá Pista, de elkomorult az arcra, mikor Turnowsky megemlítette a húszszázalék emelést.
– Most nem lehet Gyuri, éppen mondani akartam neked, hogy felére kell csökkenteni a fizetésedet. Tudod sok görényt el kellett küldeni a cégtől, mert új gépeket vettünk, de te maradhatsz öreg harcos – veregette meg a vállát.
Turnowskyi hirtelen elvesztette az eszét, ekkora emberség hallatán. Azt hitte, hogy ez a görényvilágban elképzelhetetlen.
– Nem teszünk az utcára – Jó, jó, azért nem kell rögtön körmöt csókolni, kapta el Illatossy a mellső lábát, mikor még a sokként fellépő elmezavarában Turnovszky lehajolt a mancsához. Turnovszky még később sem emlékezett arra, hogyan került ki a parkba. Üres fejjel ült egy padon, de később összeszedte magát, és határozott léptekkel nekivágott az első útjába eső kocsmának.
– Hát te itt vagy barátom!ő – riasztotta vissza a jelenbe gondolataiból Beleznai vidám ordítása, mert most kivételesen magához tért.
– Igyunk a találkozás örömére! – s már rendelt is katonásan – két duplát abból a nedűből, a barátom állja – rikoltotta derűsen Lillának.
Még azt sem vette észre, hogy asztaltársa már órák óta mellette ült. Beleznai rendelése után Turnowsky a pultnál kifizette a számlát, majd kilépett a a kocsmából. Felnézett a csillagtalan égre, majd elindult felfelé az alvó utcán. Útközben lenyalt egy lapulevélen heverő, tökrészeg, levelibékát.
A piszoknak olyan magas volt az alkoholtartalma, hogy félreállt öklendezni. A szemében a könnyek szivárványán keresztül, csak foltokban látta az összehányt őszi lombot. Mint egy fordulatos önéletrajz – jutott eszébe, és elmosolyodott.
szerkesztette: Verő László – 2007. május 18., péntek, 08:06
Legutóbbi módosítás: 2019.09.17. @ 08:19 :: Adminguru