Nagypapa tán még fel sem ért a kereszthez pásztorlesre, a csiga már nótázva pörgött a szoba közepén, mint a motolla. Benő mikor felvette a karácsonyfa alól, először azt hitte, hogy valami csodalabda és bele akart rúgni. De megmutattam neki, hogy hogyan is megy, mert már láttam ilyet az iskolaszertárban. A tanárúr vette a fiának Mihály napra, mert ugyan Ferinek hívják, de akkor van a születésnapja. Két napra rá, a mamája elköltözött vele a városba új életet kezdeni. A búgócsiga maradt a tanárúrnak.
Ezt a részeges Szalajtó néni mesélte a népboltban, mikor gyufáér´ meg petróleumért küldött Karcsi bácsi. Én akkor még nem értettem – mert kicsi voltam -, hogy mér´ akar egy asszony új életet kezdeni, mikor még él. Aztán a tanárúr azon a búgócsigán akart valami kísérletet bemutatni a felsősöknek, de előző nap lába kelt neki a fizikaszertárból. Én jobban szerettem az előkelő rátarti játéknál a szegény távoli parasztrokonát, a facsigát, akit ustorral kellett verni, hogy jókedvvel forogjon a földön. Az István napi búcsúba két forintért árulták.
Miután megértette Benő, hogy hogyan kell a masinával játszani, nótáztatta, táncoltatta néhányszor, de megunta, hogy állandóan utána másszon mikor lejár. A legvégén már nem is hasalt utána, mikor a búgócsiga kifáradva az utolsó tánctól, begurult az ágy alá. Ott, majd frászt hozott a szunyókáló Milu macskára, aki azért ment oda duzzogni, mert nem kapott semmit szegény karácsonyra, de közben elaludt.
Én bizony kaptam a Kisjézustól egy klottgatyát hétköznapra. Vasárnapra volt egy igazi rövidnadrágom, amit mise után le kellett vetnem, mert Ica néni rögtön elrakta. Nem bántam, mert mindig vörösre dörzsölte a lábam és olyan kemény volt mint egy ereszcsatorna, csak éppen nem zörgött.. Karcsi bácsitól kaptam, de kímélnem kellett, mert ő hordta még mikor iskolás volt. Ahogy én Ica nénit ismerem, még Benő is ebben fog udvarolni járni. Én ugyan már régóta egy hosszúnadrágot szerettem volna, de Ica néni azt mondta, hogy vesz majd, mikor behívnak sorozásra. Már meg se mertem kérdezni, hogy mi van akkor, ha nem vesznek be katonának? Ica néni megvigasztalt, hogy ez is már majdnem hosszúnak számít… – Persze, ha térden járok -, de nem mondtam, mert karácsonykor pimaszkodni a legnagyobb bűn, és ezért a pofont is aszerint méri. Harisnyát is kaptam télire, mackó alá. A térd fölött egy gumipántit kellett ráhúzni, hogy ne a bokámba hordjam már öt perc után.
Pajtás fel se vette, hogy idén se kapott semmit. Én a harisnyát szívesen nekiadtam volna, de nem hiszem, hogy vagánykodott volna vele az utcabeli kutyák előtt. Jobban örült annak az arasznyi kolbásznak, amit Karcsi bácsi már keresztbe álló, csillogó szemekkel a szájába dugott. Úgy nézett ki Pajtás, mint egy szivarozó kalózkapitány a kormánynál, akit a moziba láttam a múlthavi vetítéskor a tanácsházán.
Ica néni néha-néha gyűszűzgetett a borból. Karcsi bácsi meg korsóval itta, mert nem volt ivóvödrünk. Szép ájtatos szenténekeket nótázott, Benő meg a priccsen ülve csodálattal hallgatta. Milu az ölében szunyókált, mert már öreg kandúr volt, de álmában azért hozzádorombolt halkan a dalhoz. Én az utcai zajra figyeltem, de még semmit sem hallottam kintről, de Pajtás hirtelen felugatott örömibe, hogy Milu ijedtibe´ még álmából riadva felborzolta szűrét a felpúpozott hátán.
– Megjöttek a pásztorok! – ordítottam, mert hallottam hogy teli tüdővel már a kútnál éneklik, hogy: Pásztorok, pásztorok…
Nagypapa bejött előttük Leipziger úrral, a kocsmárossal és behozták egy jászolban a Kisjézust aki békésen aludt, hiába is ordibáltak körülötte nagy örömmel a magasztalók. Leipziger úr a nagypapa legjobb barátja volt, már a háborúban is, és különben is Krisztussal egy hiten nevelkedtek.
Ahogy betódultak a betlehemesek, Pajtás farkát csóválta örömibe, mert megismerte a messzi Szentföldről jött pásztorok szagát. Csoda, hogy ez a kutya mindenkit ismer.?…
folyt. köv.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:29 :: kisslaki
