
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:45 :: Leleszi Balázs KárolyAmikor elcsitult a remegés, halk szerelmes sóhaj
kelt útra az id?n át, az ölelésen túli világba. A hajnallustán macskamód osont az ?szi avaron. A leylandi
ciprusok közt egy megriad ?zgida, míg a távolbankinyílt egy aranyes?. Ekkor így szóltunk: szeretlek.
Így szóltunk: nagyon szeretlek. Akár a széttört
tükör darabkái a napfényt, szívünk ugyanazt
a birtokló reményt villóztatja fel. Ezen a reggelena láthatatlan nevünkön szólít, és hív minket.
A lélek összegy?jti a szavakat, a szavak hermelin
palástok, a beszéd angyalai viselik. Van fülünk
hallani az égi testementumokat, fülünk a hallásra,arra, ami egyetlen, örök és igaz – mert isteni.