felkapaszkodnom…
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:45 :: Leleszi Balázs KárolyVissza kell térnem az emberek közé.
Tüsténkednek az ágak, zöld balladára
fakadnak s az északi jeges szél
markából kiszabadult a madárdal.
Az id? pörögve távozik a nem-láthatóba,
szabályosan; de irgalmasságot nyertem véred
által, lelkembe szöv?dött mosolyod fénye;s miel?tt elindulnék szakadt-bocskorosan,
rengetegek vándora: egy lépcs?s sziklás
hegyre kell felkapaszkodnom, hol feláldozhatom
hajlékony vándorbotomat, szilaj akaratomat;
és mégegyszer szívem rejtekébe zárom,
miként is forgatja a Hajnal a föld tengelyét.