Nemrégiben az interneten akadtam rá recenzióiról ismert szerz?társunk, Kerekes Tamás (alias thomaskerekes1) kisregényére. Mint kiderült, a Könyvhéten nyomtatásban is megjelenik m?ve. Személyes hangú kötetében Tamás a 60-as évekre tekint vissza iróniával és bölcs meglátással.
A poros kisvárost a váratlanul meger?söd? asztalitenisz csapat rázza fel szendergéséb?l, egyszerre világbajnokok, a magyar asztalitenisz legjobbjai jelennek meg Cegléden. Gergye tanár úr, a helyi pingpongélet filozófikus, rejt?i kulcsfigurája, valamint a kaucsuklabda és a különféle üt?borítások valamint a velük trükköz? játékosok fontos szerepl?i a történetnek, ám legalább ilyen jelent?ség?ek az egyéb önéletrajzi vonatkozású anekdoták és pillanatképek, melyekb?l ismétcsak finom iróniával megrajzolva villan fel a 60-as évek vidéki Magyaroszágának és sportéletének egy-egy szelete.
A ceglédi pingpongélet és szabadid?központ hatvanas évekbeli koronázatlan királya Gergye tanár úr volt. Akkor még nem találták fel a wellnest. Snowboard se volt, meg extrém sportok. De még peepshow se.
Úgy nézett ki, mint egy elnagyolt kubista kép, pedig expresszionista volt, a helyi általános iskolában rajzot tanított. A tanár úr a helyi, ám legelegánsabbnak számító, cukrászdában oktatta fiatal híveit. A felszolgálót Manyi néninek hívták, csalhatatlanul tudta, hogy ki a kiskorú. Azoknak csak gyenge konyakmeggyet szolgált fel. Attól még az els?áldozók sem hagyták ott hitüket. A zongoránál tüskehajú, már akkor is id? férfi futtatta mélán ujjait a billenty?kön. Csapnivalóan zongorázott. Magyarország legrosszabb bárzongoristája volt, de az els? pornósztár az országban. Még amat?rként…
Laza futamai közben kihasználva a glissandóakat, kinyúlt a zongorára tett konyakospohara felé.
Gergye tanár úr el?adásai érintették azokat is, akik nem is pingpongoztak, de azokat is, akik nem is festettek.
Kiskorú hív?k, a rajongók és szimpatizánsok, szorongtak délután Gergye tanár úr törzsasztalánál és figyelték a lassan emelked? mutatóujjat.
Okos n?t szeretni pederasztának való gyönyör?ség"- vallotta a tanár úr, mi pedig el?ször láttuk, hogy valaki-ünnepség, vendégség nélkül, konyakot iszik és kedvesen elbeszélget nála fiatalabbakkal. Gergye tanár úr pingpongszakosztályában tehetséges fiúk és lányok püfölték a labdát. Közéjük tartozott a két Kudelich- Feri és Géza, ám a leghíresebb Lajos lett, ki Németországba ment és lett bel?le aztán ténylegesen ismert fotós, kinek m?vészi életm?ve megkerülhetetlenné vált, viszont nem pingpongozott.
Gergye tanár úr úrfelmutatással egybekötött taktikai értekezletei péntek délután kezd?dtek a a kisvárosi cukrászdában. Nagycukrászda volt a neve, mert volt kicsi is. A tanár úr lényegében s általában egy herakleitoszi fragementumot citált:' Nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni", majd egy protagoraszi gondolattal, miszerint 'Egyszer sem lehet', a felkészülés elméleti részét-a maga módján lezárta, konyakospoharát a soha vissza nem tér? emberek rezignáltságával megforgatta a szemünk el?tt és hosszan elnézett kifújt cigarettája füstjébe.
Kerekes Tamás kötetére nehéz lesz címkét ragasztani, de az biztos, hogy az olvasmányos, elgondolkodtató, irónikus és (bár nem mutatja) néha érzelmes visszaemlékezésekb?l egy olyan írás áll össze, mely különös figuráival és hangulatával hamar megfogja olvasóját.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:29 :: Magyar Csaba
