Barátom emlékére írtam, akit korunk szimpatikus figurája – a terepjárós újgazdag -, úgy csapott el, mint egy nyulat.
A halálnak szaga van,
fenyő, tömjén és naftalin,
a halálnak szaga van,
lassan megöli társaim.
A halálnak íze van,
keserű, szuvas és idegen,
a halálnak íze van,
érzem, ha fekszenek hidegen.
A halálnak hangja van,
harang, ima és tompa puffanás,
a halálnak hangja van,
élőt riasztó koppanás.
A halálnak keze van,
éji sötétben matat,
a halálnak keze van,
reszkető szív után kutat.
A halálnak csak szeme nincs,
meghagyja, kit a kór csak őröl itt,
a halálnak csak szeme nincs,
VISZI, ki még vetné gyöngyeit.
illusztráció: Bartos Endre: Alvilág
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:45 :: Márton Zsolt