Ahol kezdődik az Élet,
s a holt anyag kalandra kész,
ahol fájó útra kél a véred
s a szellemet úgy hívják, hogy ész,
ahol a titkok vadásza alszik,
s csak a külsőt csodálja szem,
ahol anyag anyaggal párzik,
s testként levegőt veszen,
ahol hamisan fecseg a száj
és megtéveszt a hang,
ahol vágytól fehér a máj
s a holtért pénzért szól harang,
ahol vér a vérrel ölre megy,
s végül a győztes sír panaszt,
ahol kevesen értik, mi az EGY
s mindenki magának szakaszt.
Itt élek én e földön
és próbálom megérteni azt,
bár csak kínomban vigyorgok,
miért rúg belém a paraszt?
Itt élek én e földön
és próbálom láttatni azt,
itt az ördög táncol a jövőn,
olykor mégis a jelen nyomaszt.
illusztráció Bartos Endre: Csendélet
szerkesztette: Verő László – 2007. május 10., csütörtök, 09:05
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:45 :: Márton Zsolt