Márton Zsolt : Lemaradni, ki mer?

Nyomtatás

Megülök székemen csendesen,
mosolygok bambán, kedvesen.
E század lüktetése gyors nekem;
lemaradni, ki mer énvelem?

Lemaradni, megmártózni kéjesen,
balzsam melleken merengni édesen.
Elidőzni buja, rózsaszín lányon,
combja közt bort inni nyáron,

s míg rajt felejtem szemem a tájon,
megadom magam és várom,
hogy szárba szökkent féktelen vágyon,
ajka pirosa néma táncot járjon.

S ha ott, a lombból vetett ágyon,
szemem – sok halál után – újra tárom,
akkor rám félszemmel néz az Isten,
akkor kacsint, már rég óta ismer.

Megülök székemen csendesen,
mosolygok bambán kedvesen.
E század lüktetése gyors nekem;
lemaradni, ki mer énvelem?

illusztráció Bartos Endre: Kéj

szerkesztette: Verő László – 2007. május 8., kedd, 22:28