Szánalmas könyörgésem lett hullócsillagod.
Egeden fénylett, de unottan taszítottad.
Szépnek láttad csillám könnyeim egy hajnalon.
Nappal lett, és e gyöngyöket elhajítottad.
Nem illenek már pillangó szavaim hozzád.
Tudom, te a mély csöndre vágysz, hol nincs pillangó.
Én festenék halk réteket, ha tudnám, ott vársz.
Kezem reszket a vágytól, így hiábavaló…
