P. Tóth Irén : Mihai Eminescu: Csendes éjjeleken

Nyomtatás

Csendes éjjelekben,
néma ligetekben,
vágtató szelekben,
szólít egy hang.
Illanó felh?ben,
hold fagyos szemében,
bús álom képében,
ott van egy arc.

A kékl? égbolt,
a fényl? telthold,
a tenger, ha nyugodt:
mint egy ikon.
Keresi szemem
a végtelenben.
Dalolok részegen
s ?t siratom.

 Prin nopti tÃ?Æ?cute

Prin nopti tacute,
Prin lunce mute,
Prin vantul iute,
Aud un glas;
Din nor ce trece,
Din luna rece,
Din visuri sece,
Vad un obraz.

Lumea senina,
Luna cea plina,
Si marea lina
Icoana-i sunt;
Ochiu-mi o cata
In lumea lata.
Cu mintea beata
Eu plang si cânt.