Fáradt szavaim döcögnek hozzád,
miért hagytál magamra?
Összeborult bennem a világ,
halvány lett csókod, rúzsos fintora.
Kezed rózsás illata még itt kísért,
bár vágyad mélyre halkult.
Emlőid óvtak, mint végső menedék,
lelkemből zokogom: elmúlt.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:45 :: Serfőző Attila