Halkan nyitom álmod rozsdás kapuját,
visszhangzó termek ölébe érek,
felbukkanó arcok tüzén át,
panoptikumodban, félőn helyet kérek.
Itt maradok benned, testeddé lettem,
mostantól véred táplál.
Mint élősdi, nálad otthonra leltem,
megkopott vándor végső hazát talál.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:45 :: Serfőző Attila
