– Gyerünk, gyerünk, ne lustálkodjatok! – buzdította kicsinyeit Zsiga csiga. – Vár a finom reggeli. Harsogózöld füvecske, h?s harmattal permetezve. Szedjétek a talpacskáitokat!
Zsiga csiga boldogan figyelte kis családját. Bizony, jól tette, hogy idejött. Nem bánta meg egy percig sem. Jó szomszédságban élt a barátjával, aki annak idején elkísérte a nagy útra. Itt, ezen a hatalmas réten békességben nevelhették a piciket. Most együtt terelgették ?ket falatozni.
Messzir?l hangok hallatszottak, de nem zavartatták magukat, már megszokták, hogy gyerekek járnak ide a rétre játszani. Zsiga felmászott egy egyenes f?szálra, élvezte, hogy himbálózik alatta. Jól odatapadt, hogy le ne essen, és meglengette a csápjait. Körülnézett.
Hirtelen valami sötét és nedves ért hozzá. Megijedt, gyorsan behúzódott a házába. De gy?zött a kíváncsisága, és félénken kidugta a fejét. Az a fekete valami még mindig ott volt, és ahogy jobban megnézte, hát mögötte egy óriási test volt. Két sötét szem bámult rá, a nedves valami két oldaláról. Zsiga csiga bátran visszabámult.
– Te meg ki vagy? – kérdezte a csiga.
– Én? – felelte a másik. – Én Cézár vagyok, a kutya. És te ki vagy?
– Én meg Zsiga, a csiga. Még sosem láttalak itt.
– Mert most vagyok el?ször ezen a réten – válaszolt a kutya. – De ezentúl gyakran fogok jönni. Akarsz a barátom lenni?
– Akarok! – vágta rá Zsiga, hisz valójában kevés barátja volt. Egészen addig beszélgettek, amíg füttyszó harsant.
– Engem hívnak, mennem kell. – búcsúzott el Cézár. – Még találkozunk, Zsiga barátom!
De úgy hozta a sors, hogy másnap nem találkoztak. Hajnalban jött egy ember, egy kosárral a karján, és összeszedte a csigákat a réten. Hiába kapaszkodtak a f?szálakba, levelekbe, az ember er?sebb volt, és mindannyian a kosarába kerültek.
– Vajon mit akar t?lünk ez az ember? – találgatták a csigák.
– Na, asszony, megjöttem – tette le a kosarát az asztalra Józsi bácsi. – Nézd, milyen sokat gy?jtöttem! Nyugi, csigák! – piszkált közéjük, – jó kis pörkölt lesz bel?letek!
– Akkor eridj, és kérd el azt a fránya receptet a szomszédtól, ha már teletömte a fejedet a csigapörkölttel! – morgolódott Juliska néni.
– Jól van, megyek már! – zsörtöl?dött Józsi is. – A kosarat ide teszem, ne legyen utadban – tette le az asztalról az egyik sarokba. Azzal kifordult a konyhából, szomszédolni. Alig nyitotta ki az ajtót, a két lába között elsurrant valami.
– Cézár! – kiáltotta Csabika, a kisfia. – Ide gyere, kiskutyám! Hát nem futottál eleget a réten? Anyu! Anyu! Ma reggel Cézár teljesen meg volt kergülve! Vágtatott a réten keresztül, össze-vissza szimatolt, de semmi nem tetszett neki. Még pisilni is elfelejtett!
Cézár nem tör?dött kis gazdája szavaival, sokkal jobban érdekelte a sarokba állított kosár. Kétségbeesett hangokat hallott abból az irányból, és mintha elveszett barátja hangja is közte lenne! Odatrappolt, és beleszimatolt a kosárba.
– Hát itt vagy, Zsiga csiga! Kerestelek a réten, de nem találtalak.
– Jaj, Cézár barátom! Te tudod, mi az a pörkölt?
– Hogyne! – nyalta meg a száját a kutya. – Az nagyon finom étel, de én csak ritkán kapok bel?le. Az az embereké. Miért kérded?
– Mert azt mondták, hogy pörkölt lesz bel?lünk. Jaj, jaj, mi lesz a kicsinyeimmel? Cézár, én nem akarom pörköltként végezni!
– Nem is fogod! – hörrent a kutya, és szájába kapta a kosár fülét. Megcélozta a nyitva felejtett ajtót, és kiszaladt, miel?tt az emberek megakadályozhatták volna. Kergették, de hiába, neki több lába volt, gyorsabban szaladt. Futott egészen a rétig, ott aztán leejtette a kosarat, a csigák meg szerteszéjjel gurultak bel?le.
– Meneküljetek! – vakkantott Cézár. – És legközelebb jobban vigyázzatok magatokra!
Megfogadták a jó tanácsot, és attól fogva mindig jól elbújtak a levelek alján. Ha veszélyt éreztek, behúzódtak házaikba, jól odaszívták magukat a f?szálhoz, és moccanatlanul várták, hogy elmúljon. Józsi bácsi hiába szidta Cézárt, többé nem találta meg a csigákat, mert a kutya elvitte a kosarat jó messzire attól a helyt?l, ahol Zsiga csiga családja lakott.
Így történt, hogy Józsi bácsinak csigapörkölt helyett be kellett érnie paprikáskrumplival.
Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:25 :: Steffer Erzsébet
