Vajh` hova tűntetek
múlt csodaéjeit,
s napjait énvelem álmodó
halk szavú árnyak?
Kísértek még? –
vagy koptok e lassan
az emléknek rozsduló,
vénülő rossz masináján?
Hopp! – míg e botladozó,
rossz sorokat a klavírba
beírom – megjelent
szép mosolyod ím előttem,
de tűnt is azonnal el,
harmincegy évnek,
s megannyi kilónak
a messzi ködében…
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:29 :: Verő László