Bonifert Ádám : Alakzatok között evezve

Életünk alakzatok között zajlik. Kereszteket hurcolunk, négyszögekbe zárva korlátozzuk önnön szárnyalásunkat, háromszögek csapdáit kerügetjük, körbejárunk élethelyzeteinkben, kérd?jeleket oldunk fel számolatlanul. És még mennyi alakzat között evezünk az élet tengerén….

 Keresztem vagy

 

szöget
vertél
belém
sajgó
sebet
vájtál testembe és lelkembe emberi sorssal
elillantál, mint a fényét veszített holdsugár
vajon
marad
e még
annyi
t?led
ami a
lélek
írja
lehet
hogy
a szív
vesse
le a
múló

sebet.

 

 

 Kérd?jel vagy

 

             Kergetlek folyton,

              s régóta én, légüres terekben,

                           de te kiszöksz az ujjaim közül,

                                                bolyongok magamban

                                   tovább, hiába kereslek a semmiben,

                                                            a voltban és múlásban

                                                  csupán leveg?t markolok, de
                                                      te nem vagy elérhet?,

                                               görcsös kézzel simítom
                                      a semmit, ami most vagy,
                               és mégis hiszek abban,
                           hogy egyszer majd a
                         a kezemre szállsz,
                 megáldod a létem,
  megadod a jóvátételt,
  mit a sorsom érdemel,
mert te tudod, hogy
elviseltem   mindazt,
amit  talán  meg sem
 érdemeltem, de volt,
lett  és  marcangolt
 lelkemben,   bántón,
add  meg, ha lehet,
a kárpótlást is végre
  Fortuna, te szerencse
 Istenn?je, asszonya.,
 várlak, jöjj, ha lehet!
 De te kérd?jel vagy a
jelenemben már rég.

 

Jössz?

Háromszög – h?ség és csábítás

 

    Ha

         zöld       két kék

     szemed            szemb?l 

      vádolón               rám villan

      ám lágyan                    egy b?vös 

       néz rám,                        fénysugár

    TE                            Ã??

          vagy a                               fényforrás

                társam                                  amely sugarával

       a megért?                                       átkarol, mikor

      mátkám                                            reám talál

      S két befogó között ÉN vagyok a kábult átfogó,

     útelágazáson,  keresztutaknál  kóbor  csavargó

 

 

Négyszögben zajlik az élet

 

Létünknek  mindig  van  kezdete és vége,

Mind  beolvadunk a  teljes  mindenségbe.

Áthaladunk  minden  kezdeten  és  végen,

 Feloldódunk majd a pokolban, vagy égben.

Mert amíg bolyongunk id?ben és térben,

S  neveljük  lelkünket jóságon és  szépen,

Tanulunk   talán  majd  hitet  az   igében,

 a végén mondhatjuk: éltünk, vagyis éltem.

Eközben  elkopik,  ami   jó   volt   régen,

S  megtaláljuk  múltunk  valahol  a  végen.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:48 :: Bonifert Ádám
Szerző Bonifert Ádám 311 Írás
Álmodó realista vagyok, a magam módján írogató ember. Szeretem a baráti hangulatú, egymást segítő alkotó közösségeket, nem szeretem a marakodást és a klikkszellemet. De az értelmes vitákat elfogadom.