Keresztem vagy
szöget
vertél
belém
sajgó
sebet
vájtál testembe és lelkembe emberi sorssal
elillantál, mint a fényét veszített holdsugár
vajon
marad
e még
annyi
t?led
ami a
lélek
írja
lehet
hogy
a szív
vesse
le a
múló
sebet.
Kérd?jel vagy
Kergetlek folyton,
s régóta én, légüres terekben,
de te kiszöksz az ujjaim közül,
bolyongok magamban
tovább, hiába kereslek a semmiben,
a voltban és múlásban
csupán leveg?t markolok, de
te nem vagy elérhet?,
görcsös kézzel simítom
a semmit, ami most vagy,
és mégis hiszek abban,
hogy egyszer majd a
a kezemre szállsz,
megáldod a létem,
megadod a jóvátételt,
mit a sorsom érdemel,
mert te tudod, hogy
elviseltem mindazt,
amit talán meg sem
érdemeltem, de volt,
lett és marcangolt
lelkemben, bántón,
add meg, ha lehet,
a kárpótlást is végre
Fortuna, te szerencse
Istenn?je, asszonya.,
várlak, jöjj, ha lehet!
De te kérd?jel vagy a
jelenemben már rég.
Jössz?
Háromszög – h?ség és csábítás
Ha
zöld két kék
szemed szemb?l
vádolón rám villan
ám lágyan egy b?vös
néz rám, fénysugár
TE Ã??
vagy a fényforrás
társam amely sugarával
a megért? átkarol, mikor
mátkám reám talál
S két befogó között ÉN vagyok a kábult átfogó,
útelágazáson, keresztutaknál kóbor csavargó
Négyszögben zajlik az élet
Létünknek mindig van kezdete és vége,
Mind beolvadunk a teljes mindenségbe.
Áthaladunk minden kezdeten és végen,
Feloldódunk majd a pokolban, vagy égben.
Mert amíg bolyongunk id?ben és térben,
S neveljük lelkünket jóságon és szépen,
Tanulunk talán majd hitet az igében,
a végén mondhatjuk: éltünk, vagyis éltem.
Eközben elkopik, ami jó volt régen,
S megtaláljuk múltunk valahol a végen.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:48 :: Bonifert Ádám