Bonifert Ádám : Az asszonyiság teljessége

Nem vagyok anyának való –

mondtad és szemembe néztél,

mintha most éppen megigéznél,

akár egy wudu házaló.

N? vagyok és nem feleség, –

mondtad és csábító szemmel

b?völtél, lágyan, mint a tenger

felé hajló szikrázó ég.

Csak szeret? akarok lenni –

mondtad, és ez ?szinte volt,

s nem bántad, hogy ez így elrabolt

valamit t?lem, s nincs mit tenni,

mert nem asszonyi teljességet

akarsz magadban felvállalni,

csak örömet, mely bár talán talmi,

de felkavar, megráz és éget.

És nem értetted, hogy én nem értem –

bennem a dolgok másként n?nek,

s bár hódolok neked, a n?nek,

de asszonyom és feleségem

helyett nem kell a futó élmény,

vagy ha kell is, ez csak átmenet,

a szavad így hát pontos látlelet,

egy soha be nem váltható ígérvény.

N? vagy, szeret?, ez meglehet,

de az emberben ennél több az érték,

s ha rossz a mérce, s nem jó a mérték,

elszállnak veled majd a fellegek.