Bonifert Ádám : Színe és visszája (paródia)

A gyerekek hetven százaléka funkcionális analfabéta – mondja egy szakelemzés. El tudják olvasni, de nem értik, vagy nem jól értik a szöveget. Na és a feln?ttek? Ã??k mindig jól értik a szövegeket? És f?leg – megértik? Továbbá akik írják, azt írják, amit gondolnak? Ki lát a fejekbe?…

 

Az "író" írt valamit valahol valamilyen újságba, az olvasók valahogyan reagáltak rá. A reakciók egy része (valószín?leg a kisebbik része) taktikai hozzászólás, aminek van színe és visszája. A valós megértéshez nem árt id?nként kifordítani, akár egy bundát! Gyakran élek a gyanúperrel, hogy más a szó olvasata és más a valóságos értelme. Az egyik látható, a másik csak "vájtfüllel" hallható.

Err?l egy kis gy?jtemény.

 

Gratulálok, rég írtál ilyen jót! (Pedig elég s?r?n írsz, de beletelik több hét, amíg a kiszikkadt agyadból egy eredeti ötletet kipréselsz.)

Én nem szeretem az írásaidat, de ett?l el voltam ragadtatva! (Remélem van annyi eszed, hogy megérted, a hangsúly a mondat els? felén van!)
Van benne 12 olyan sor, amelyre mindenki büszke lehetne! (Éppen ezért a többi 120 sort felesleges volt megírnod!)
Nekem nagyon tetszett! Dühöngtem, amikor olvastam, hogy a többiek miket írtak róla! (Mert írtak ám, hajjaj, de miket! És valójában, ha jól belegondolok, nem is dühöngtem!)
Gratulálok! Ilyen régi témát ilyen újszer?en feldolgozni! (Hát ehhez pofa kell, már legalább ötvenen megírták ezt a témát! Én is! De ez valóban újszer?, mert ennyire gyengén még senkinek sem sikerült!)
Az eleje kicsit unalmasan indul, de a befejezés, az igen! Érdemes az embernek átrágnia magát rajta! (Mert rágni kell ám, amíg az ember addig a hátrányos helyzet? befejezésig elverg?dik!)
Ragyogó, kár, hogy a végét lel?tted! (Az ember annyi süket duma után legalább valami csattanót vár, de még az sincs!)
Képzeletben megszorítom a kezed! (Ami nem azt jelenti, hogy nem találok szavakat, hanem azt, hogy fogadd részvétemet!)
Vannak benne döccen?k, de azért szépen siklik! (A lejt?n lefelé, mert ennél gyengébb írást nehezen szülhettél volna!)
Hatott rám a m? hangulata! (Mert mintha csiklandozott volna, egyfolytában röhögnöm kellett a bánatos részeken!)
Ezt az írást szívesen vállalnám én is! (Most írták ki a "Selejtjeim" pályázatot, oda küldeném be!)

 

Az "író" ezek után élt a gyanúperrel, hogy talán nem mindent úgy kell érteni, ahogy az le van írva. Ezért magában üdvözölte azokat a kritikákat, amelyek a "nyers valóságot" közvetítették felé, köntörfalazás nélkül. És megpróbálta ennek is a "hátsó értelmét" értelmezni – visszája és színe. Vagyis lehetnek olyanok, akik jobbat gondolnak egy írásról, mint amit írnak róla, de a jobbat valami okból nem írják le, csak gondolják.

 

Mit eszkábáltál ide, te fityfiritty? Képes voltál berakni a "vers" kategóriába? Ezt? (Elolvastam, ez igazolja, hogy figyelmemre érdemesítettem!)
Egyes szám, többes szám, zöngés és zöngétlen, ragozott és ragozatlan – egyáltalán, hallottál már ezekr?l a dolgokról? (A tartalom nem rossz, csak a forma, csak azt tudnám feledni!)
Mir?l szól az a firkálmány? Mert írásnak nem nevezném. (Háromszor olvastam el, bár már el?szörre is értettem bel?le valamit. Na de harmadszorra már…)
Akár még tetszhetne is, de nem tetszik! (Dehogynem, csak én nem vallhatom be, mert akkor mi lesz a "vaskemény" imidzsemmel?)
Most jól megmondtam neked, de mit tegyek? D?l bel?lem az igazság! (És nem hiányzik az i bet? a szóról!)
Semmitmondó dicséretek kellenek? Temetni jöttem, nem dicsérni – még Caesarnak is ezt mondták, hát akkor neked miért ne? (Ne izgulj, a semmit nem lehet mondani, mert aki megszólal, az már mond valamit…)

Az "író" most már nem tudta, hogyan is fogja fel a véleményeket? Igaz-e, ami igaz, hamis-e, ami hamis? Ezért örömmel üdvözölte azokat a hozzászólásokat, amelyek szakmai észrevételeket tettek. Itt a szín és a visszája látszólag egybeestek.

– Versedben az anapesztus és a trocheus rendben van, a jambusokkal még akadnak gondok. Használd az ujjaidat a szótagszám kiszámolására, hogy ne tévedj!
– A publicisztikának is megvannak a maga szabályai. Nem elég valamit annak nevezni, legyen valóban az!
– Csak halkan jegyzem meg, hogy a "karcolat" az napi eseményekr?l szóló rövid eszmefuttatás. Ez meg kissé túl hosszú. A felét ki kellene húzni. Hogy akkor már más lesz a cikk? Na és?
– Igaz, a felét ki kellene húzni! Na de melyik felét!…
– A szabad verselésnek is megvannak szabályai, hát még a kötöttnek! Néha nálad az írás ugrál a próza és a szabad vers között – erre jobban kell figyelned, mert az ugrálás gyerekjáték. Döntsd el el?re, mit és milyen formában akarsz megírni!
– A forrásanyagokat sem árt kontroll alá venni. Amit a cikkedben idéztél, az nem bizonyított. S?t a forrás forrása is kétes. És még a forrás forrásának a forrása sem biztos – hát akkor mit akarsz?

Az "író" ezek után odaült a géphez, hogy megírja újabb alkotását. De annyira megkavarodott a vélemények alapján, hogy csak egy dolog jutott eszébe: ezentúl azok közé lép át, akik nem cikkeket írnak, hanem hozzászólásokat Bízva abban, hogy a hozzászólásaihoz kevesebb "hozzászólás" érkezik majd, mint a cikkeihez. És üres óráiban lassan suttogja maga elé a kétsorost:

"Látom, barátom, kezedben a mérce,
csak azt nem tudom, a mércéhez értsz-e?"

Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:29 :: Bonifert Ádám
Szerző Bonifert Ádám 311 Írás
Álmodó realista vagyok, a magam módján írogató ember. Szeretem a baráti hangulatú, egymást segítő alkotó közösségeket, nem szeretem a marakodást és a klikkszellemet. De az értelmes vitákat elfogadom.