keringek a szavak
ördöglakatjában
már csak
néha álmodom
vérzõ hegyek sikolyát
kifakult folyók rettegését.
***
nincs mit adnom
küszöb alatt kikúszom
vágyaidból
totális anarchiára ítéllek.
***
párnára írt megváltás
egy akármilyen éjszakán
kezem arcodon pihen
"mélyen a valóság alatt"
ma nem ragyog
csak rád dermed a csend.
***
és ti kékre fagyott
inkvizítorok
sosem gyõztök le!
mert mindig ott
…VAGYOK
valahol és valami között.
/az idézett sor, Pilinszky: Nagyvárosi ikonok II. címû versébõl való/
2006-12-23
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:29 :: csurai zsófi