Gyermeknapig tartogattam ezt az írást a naplóban, s most, hogy már eltelt, felteszem. *
Én Gyurika vagyok. Nekem nincs apukám, és Károly bácsit is csak ritkán látom. Anyuka is mindig dolgozik. Reggel korán elmegy, de előbb elvisz engem az oviba. Ott sok gyerek van, akikkel játszom.
Az óvó néni nagyon kedves. Mindig megsimogatja a fejemet.
— Te szegény kis virágszál! — mondogatja ilyenkor.
Én nem tudom, mit jelentenek ezek a szavak, de azt szeretem, ahogy kedvesen mondja.
A gyerekek már nem olyan kedvesek. Csúfolnak.
— Virágszál! Kórószál! Két kezével kalimpál! — kiáltozzák, és körbeugrálnak.
Nem szeretem, ha ezt játsszák, de velük ugrálok én is és vigyorgok hozzá.
Ha azt látják, hogy valaki megsértődik, vagy elsírja magát a csúfolódások miatt, azt még jobban csúfolják.
Délután anyuka értem jön, és hazavisz. Otthon mindig fáradt és ideges. Csendben kell legyek. Pedig úgy szeretném elmondani, mi mindent játszottunk, meg tanultunk. Meg, hogy miket mondanak a gyerekek.
Elmondanám, hogy nem csak engem csúfolnak ám, hanem a kicsi Katót is, mert őt mindig a nagymamája hozza, és kopaszra van vágva a haja
— Tetves, tetves! Kihűl a leves! — kiabáljuk, amíg az óvó néni ránk nem szól.
Pedig nem is tetves, csak a Misi találta ki, akinek a kis testvére volt tetves, és kopaszra vágták a haját. A Kató fején meg azért nincs haj, mert olyan orvosságot szedett, ami ilyen dolgot okoz.
Azt is szerettem volna elmondani, hogy ha nincs is apukám, én anyukát nagyon szeretem és egész nap, csak azt várom, hogy legyen már délután, és jöjjön értem.
Meg azt is meg szerettem volna mondani neki, hogy jó lenne, ha lenne még testvérem, és akkor otthon is játszanánk, mint az oviban.
— Anyuka, anyuka! — kezdtem el, mikor mentünk haza az úton az óvodából.
— Ne rángasd a kezemet! — szólt rám anyuka. — Gyere szépen, rendesen.
— De hadd mondjak valamit!
— Mondjad, kicsi virágszálam — mondta, és olyan volt anyuka hangja, mint a… szóval olyan furcsa.
— Hogy én úgy szeretném, ha már vasárnap lenne — bátorodtam neki az anyuka hangjától.
— Miért lenne jó, ha már vasárnap lenne? — kérdezte csodálkozva.
— Mert akkor reggel nem kell korán kelni, mert akkor otthon reggelizünk, mert akkor jön Károly bácsi, akit szeretek, és mert akkor egész nap vidámak vagyunk. Még te is.
És amikor ezt elmondtam, anyuka lehajolt hozzám, és összevissza puszilt, és az a délután olyan szép volt…
Legutóbbi módosítás: 2019.10.15. @ 13:41 :: Adminguru
