dr Kocsi Katalin : Még

Szétfoszló érintéseink emlék-templomain

Keresem mi lehettem volna egykor rég.

Lelkemben tövismaradványok bontják le

Éled? vágyaim bedeszkázott testromjait.

 

Ölel? tenyereddel, évezredek magányával

Simítsd lágy húsvirágok hangjaivá még

Szerelmed mámoros várótermeiben

A bennem él?, békére sóvárgó,

Állati lényt.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:48 :: dr Kocsi Katalin
Szerző dr Kocsi Katalin 82 Írás
1969-ben születtem. Nő. Ezen társadalmilag és biológiailag determinált meghatározás mögött férfi-aggyal, ember-szívvel élő nő vagyok. Két végén égetem a gyertyát. Szeretek csak úgy "van-ni". Kicsit bolondos, kicsit őrült, kicsit én magam és önmagam.