Meghalt az iszákos n?…
Halkan. Egyetlen szót se szólt.
Kiitta poharát, az utolsó cseppet,
Köszönt a halálnak,
Még mosolygott egyet,
És eldúdolt egy vidám indulót.
Arcát vörös abrosszal befödte a szesz…
Hajnalban kelt, mert imádta a mámort.
Hitte: így könny? napja lesz.
Most tán égi kocsmában üldögél,
Millió üveg az asztalán.
Megvígasztalja ez talán.
És azt gondolja:
Ezen is túl vagyunk…
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:48 :: hernádizsolt