Éjjel – a fények kialszanak, a szál
megkönnyíti az atomevést.
A férfi felesége alszik, lélegzete lassan áramlik,
hogy elérhessen egy ingoványos forráshoz – a férfi a halálra gondolt.
Apja háza a dombtet?n adott neki elég id?t,
hogy a semmit a papírlapnak,
emberi jöv?je tükrének érzékelje.
Csupán két dolog nyújtott neki vigaszt.
Egyik a legtöbb létez? örömteli teljessége volt:
kövér kövek és felh?k, fest?i tavacskák, a föld,
mi nyomást biztosított térdének és kezének.
A másik az ég? szemét volt, minden nap.
Szerette a h?séget, a veszély imitációját,
és ahogy összehordta egy halomba a régi újságokat,
cédulákat, borítékokat, szalvétákat és papírpoharakat,
a rend bódító nyelvei formáltak misztikus szavakat.
EREDETI ANGOL SZÖVEG:
Burning Trash
At night-the light turned off, the filament
Unburdened of its atom-eating charge,
His wife asleep, her breathing dipping low
To touch a swampy source-he thought of death.
Her father's hilltop home allowed him time
To sense the nothing standing like a sheet
Of speckless glass behind his human future.
He had two comforts he could see, just two.
One was the cheerful fullness of most things:
Plump stones and clouds, expectant pods, the soil
Offering up pressure to his knees and hands.
The other was burning the trash each day.
He liked the heat, the imitation danger,
And the way, as he tossed in used-up news,
String, napkins, envelopes, and paper cups,
Hypnotic tongues of order intervened.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:45 :: Kántás Balázs
