Azel?tt határaid közt kerestelek,
hol összeér a síkság és az alkonyat,
hol ablakrács ?riz mámor-illatokat,
virágokét, mik tán már rég elenyésztek.
Palermo emlékeiben is ott voltál,
egy rég elfeledett, rejtélyes mesében,
egy elmúlt szerelem aranygy?r?jében,
s a szúette, rossz bronzkilincses kapuknál.
Haja s keze veled együtt sejlettek fel
a delel? nap narancssárga fényében
s a naplementék százezer árnyképében.
Akkor ott voltál. Most pedig itt vagy bennem,
s ki tudja, üres sorsom meddig kíséred…
Tán addig, míg rá nem találok a végre.
EREDETI SPANYOL SZÖVEG:
BUENOS AIRES
Antes yo te buscaba en tus confines
que lindan con la tarde y la llanura
y en la verja que guarda una frescura
antigua de cedrones y jazmines.
En la memoria de Palermo estabas,
en su mitología de un pasado
de baraja y puñal y en el dorado
bronce de las inútiles aldabas,
con su mano y sortija. Te sentía
en los patios del Sur y en la creciente
sombra que desdibuja lentamente
su larga recta, al declinar el día.
Ahora estás en mí. Eres mi vaga
suerte, esas cosas que la muerte apaga.
