Sosem találom tollam, mikor éppen jössz,
mikor gyíknyelveddel rám csapsz,
s körém fonod magad, akárha orsó volnék.
A metaforákat kigúnyolod, árnyékod
felh?kbe burkolózik,
párás arcomra gyermeki magánhangzókat ejtesz.
Soha nem leszel tökéletes, s míg csak félig
létezel, én nem alhatom.
A kavargó tintában ?rzöm gyömülcseid,
tán jóslat vagy,
a végtelen szavakba öntése, talán
valamiféle Isten vagy Minerva
vetít titkokat az üres sorokba…
Évek teltek el, s én azon fáradoztam,
hogy torkodból a legvörösebb vért fakasszam,
ám bölcsebb mégsem vagyok.
EREDETI ANGOL SZÖVEG:
POETRY
I can never find a pen when you come,
when you snap me up on your lizard tongue
and wrap yourself around me as if I was a spool.
Vague as metaphors you tease, trawling
your shadows as feathering clouds do,
shedding infant vowels in your vaporous image.
You will never be perfected, and while
you are half- born I will never sleep.
In pickling ink I preserve all your fruits;
Perhaps you are a prophecy,
a mouthing of the boundless, or some
God or other Minerva festering
like secrets in empty lines.
Years gone now, labouring to drain
the reddest blood from your throat,
and I am none the wiser.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:48 :: Kántás Balázs