Miután lehulltak a levelek, visszatérünk
a dolgok egyszerű lényegéhez.
Mintha el kellene képzelnünk, hogy eljutunk
a képzelet végéhez, lelketlenül, egy tehetetlen megváltó által.
Még a megfelelő jelzők kiválasztása is nehéz.
E tompa hideg, ez az ok nélküli bánat.
A nagyszerű szerkezet szánalmas kunyhóvá alacsonyodott.
Nem jár turbán a megtépázott padló felett.
Az üvegház sosem szorult ennyire festésre.
A kémény ötvenéves, lassanként kidől helyéből.
Egy nagyszabású cél elbukott, emberek s legyek
azonos szintű létének hangsúlyozódása ez.
S mégis, magát a képzelet megszűnését kellett
elképzelni. A hatalmas tócsa,
egyszerű értelme, tükörképek nélkül, lehullt levelek,
sár, a víz, akár a koszos üveg, a kifejeződő csend.
Rejtekükből előbújó patkányok csendje ez, a hatalmas tócsa
és a vízililiomok hiábavaló halála,
s mindezt el kellett képzelni, mint elkerülhetetlen tudást,
ahogyan azt a szükségesség megköveteli.
EREDETI ANGOL SZÖVEG:
WALLACE STEVENS: The Plain Sense of Things
After the leaves have fallen, we return
To a plain sense of things. It is as if
We had come to an end of the imagination,
Inanimate in an inert savior.
It is difficult even to choose the adjective
For this blank cold, this sadness without cause.
The great structure has become a minor house.
No turban walks across the lessened floors.
The greenhouse never so badly needed paint.
The chimney is fifty years old and slants to one side.
A fantastic effort has failed, a repetition
In a repetitiousness of men and flies.
Yet the absence of the imagination had
Itself to be imagined. The great pond,
The plain sense of it, without reflections, leaves,
Mud, water like dirty glass, expressing silence
Of a sort, silence of a rat come out to see,
The great pond and its waste of the lilies, all this
Had to be imagined as an inevitable knowledge,
Required, as necessity requires.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.31. @ 12:09 :: Adminguru
