WALLACE STEVENS: A puszta lét
Pálmafa áll az elme peremén,
túl az utolsó gondalotokon, belen?
a bronz horizontba.
Aranytollú madár
énekel a pálmafán idegen dalt,
emberi értelemt?l s érzelemt?l mentesen.
Ráébredsz: nem az észt?l leszünk
boldogabbak vagy boldogtalanabbak.
A madár énekel, tollai megcsillannak.
A pálma ott áll a tér határán.
A szél lassan motoz ágai között.
A madár t?ztollú szárnyai a semmibe lógnak.
EREDETI ANGOL SZÖVEG:
WALLACE STEVENS: Of mere being
The palm at the end of the mind,
Beyond the last thought, rises
In the bronze decor,
A gold-feathered bird
Sings in the palm, without human meaning,
Without human feeling, a foreign song.
You know then that it is not the reason
That makes us happy or unhappy.
The bird sings. Its feathers shine.
The palm stands on the edge of space.
The wind moves slowly in the branches.
The bird's fire-fangled feathers dangle down.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:48 :: Kántás Balázs