Kovács-Cohner Róbert : Ephata XI.

Részlet Ephata – álom egy ablak üvegén című kötetemből

 

 

XI. (meghajlott jegenyék)

 

és eszembe jut még az autóút

a célba futó

a beteljesülés fölé óvón hajoló

a végkifejlet felé egymásba folyva rohanó

út menti fákkal

a szemhunyásra dördülő kilométerkövekkel

a nyárba száradni akasztott tájjal –

 

nem tudom már, utas voltam-e,

vagy én vezettem végig

a hőbe remegő táj pórusain,

fülledt lankáin –

de sorozásra várva

fényképre váltan álltak

meggörbült hátú vértanúként

a jegenyék

 

– menekülök

 

a forróságba

remegő, sikítani kész öledbe

nem tudom már, csak hagytam magam,

vagy én vezettem végig kezem

a hőbe remegő test pórusain,

fülledt lankáin –

minden izzadságcsepp kezem nyomán

kilométerkő

a cél felé

a beteljesedés felé

a végkifejlet felé –

 

az úton előttem

kitört ablakrácsok keresztjeiként

kapaszkodtak egymásba

a fák ágainak karcsú,

gyengülő árnyai

néma sikollyal döftek még a fénybe

a fák gyökerébe

a mindenség ölébe

s talán csak a motor

vagy tényleg

az ég is

 

– felsóhajtott

 

az idő, és megadva magát

nyakláncod gyöngyeire feküdt

(bolygók csillagok titeket kérdezlek)

melleden összekulcsolt kezeid

kitört ablakrácsok keresztjeiként

kapaszkodtak egymásba, s a hátad

görbült ívbe feszült –

vértanú.

s néma sikollyal döftem még fényedbe

a csend ígéretébe

a mindenség ölébe

 

eltűnnek a fák

a tavaszból az őszbe száguldok

a szélvédőn táncolnak

a napszakok

az évszakok

most még nyár van

és a horizonton izzadságcseppekként

remeg a délibáb

már nincs tovább

már nincs sokkal tovább

a nyár piheg még

és szörnyű ordítással

mindjárt

 

– megtörik

 

a fény homlokod barázdáin

az izzadságcseppek

tétovázva remegnek

lecsorduljanak-e

a kéj könnycseppjeiként

már nincs tovább

már nincs sokkal tovább

pihegsz még

és mindjárt

mindjárt

felzokog a nyár

 

az idő vonagló kígyóként

az országúton a szélvédő előtt

veti le régi bőrét

és sárgába vörösbe öltözik

mindjárt megtörik

teste karcsú végtelen vonala

mindjárt kettétörik

 

és csend lesz és éjszaka

és tél és erdő

ahonnan nem visz tovább az út

és köd és álom

(örökké álmodom)

és újra minden kezdődik elölről

és a kígyó majd új nyarak

kőnehéz forró lehelete alatt

vonaglik vágyakat egy másik utasnak

de addig éjszaka

 

– az éjszakát sóhajtja ránk az ég

 

 

még végighúzom ujjam gerinceden,

szemhéjadon,

a kis hajszálereken,

megrepedt, eltörött emlékeink bújtak be mögé

 

még végighúzom kezemet a fán,

hajszálnyi, megrepedt emlékeinken

(felvágott, lüktető erek,

kórház,

fémrács-nyikordulás

fájfájfáj)

 

még végighúzom kezemet a fán,

hajszálnyi, megrepedt emlékeinken

(vörös izzószálak vibráló neonként

táncolnak szemed vakító titkain)

még benézek a szobába

ugye sosem felejted el

és azt mondom igen

még az alkony előtt visszajövök

ugye sosem felejted el

csak köd ne legyen

csak éjjel ne legyen

itt várj meg

ugye hiszel

még rád nézek

ugye elhiszed

hogy nem csak álom voltál

az autópálya felé indulok

s még otthonomra nézek

 

(kórház neonfény fekszel

kint várok eltűnsz fekszem

nem vagy itt nem is voltál

álmodtalak fekszel

görcsbe dermedten fekszel

meggyötörten kiszakadtan

fekszel fekszem

nem vagy itt nem is voltál

álmodtalak fekszel

neonfények

kint és bent

vörös fények zöld fények

fekszem

rácsos ajtó

keréknyikordulás

fehér alakok

te világítasz

én világítok

éjjel van

a kórház ablakán eső kopog

egyedüllét illat

villámlás

köd és este

bejön az ablakon

szörnyű szárnysuhogással

fájfájfáj

neonfények

esőcseppek villámlás

üres arc az ablakon

fekete virágok fehér virágok

az esőcseppek nyomán tornyok merednek

a virágok táncába porrá lesz az idő

villámlás

utak keresztként egymásba fonódva

az ablakon

köd és este

bejön az ablakon

szörnyű szárnysuhogással

esőcseppek villámlás

üres arc az ablakon

 

enyém

 

tiéd)

 

te az ajtóban állsz

fehér pórusaid lúdbőrein

citerázik az alkony

talán szentjánosbogarak

talán tényleg te vagy

indulok

(fájfájfájfájfáj)

 

minden elhallgatott…

(útmenti kápolna)

elszáguldott mellettem

az utolsó jegenye

és észre sem vettem

ahogy a szem sarkában

ponttá zsugorodott

(fekete lyuk)

álmaim fókuszpontja

az elfelejtett

kis faház

talán szüleim laktak itt

talán te vársz rám az ajtóban

(álmaimban)

fehéren ragyogva

egy örök nyárban

ahol csend van

 

és

micsoda csend

 

 

 

 

————————————————-

 

Részletek az Ephata – Álom egy ablak üvegén cím? kötetb?l:

 

Ephata II.

Ephata VIII.

Ephata IX.

Ephata X.

Ephata XI.

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:09 :: Kovács-Cohner Róbert
Szerző Kovács-Cohner Róbert 111 Írás
1986 márciusában születtem Budapesten. A Radnóti Miklós gimnázium elvégzése után az ELTE BTK filozófia szakára jelentkeztem – ezzel párhuzamosan a MUOSZ-nál emelt szintű újságíró képesítést is szereztem. A filozófia mellett az esztétika szakot és a Belső-Ázsia tanszék óráit látogattam. A gimnáziummal párhuzamosan gyakornokként dolgoztam a Kossuth rádiónál. 2008-ban az Esti Hírlap kultúra rovatához kerültem vezető újságíróként, majd a Népszabadság és a Népszabadság Magazin, valamint a Repertoár kulturális cikkeiért feleltem. 1998 óta írok, első versemet 2000 januárjában publikálták. 2007 szeptemberéig az AlkoTó-ház internetes irodalmi portál szerkesztője, előtte pedig a KözKincs főszerkesztője voltam. 1998 óta írok, első versemet 2000 januárjában publikálták. Első önálló kötetem, a neon 2006-ban jelent meg, a Glória kiadó gondozásában. Ephata - álom egy ablak üvegén című kötetem Vedres Csaba zongoraművész (ex-Aftercrying) cd-mellékletével és Veszely István grafikáival 2007 augusztusában került a könyvesboltokba. Jelenleg a Nők Lapja, a Nők Lapja Évszakok, a Könyvjelző, a GameStar magazin újságírójaként dolgozom, az iPhone Hungary-nek pedig szerkesztője vagyok. Mégis: ami a legfontosabb számomra, az a színház. 2009 óta az ország számos színházában játsszák drámáimat (Modern Elektra: 2009 - Vörösmarty Színház, Orfeusz és Etília: 2011 – Pesti Magyar Színház, Jászai: 2012 – Csokonai Színház, Na'Conxypanban hull a hó: – 2012 - Csokonai Színház, Tanár úr kérem, minden másképpen van!: 2013 - Vörösmarty Színház. Bemutató előtt: Boldogságtöredékek: 2013 – Nemzeti Színház, Gyöngéd Barbárok (Hrabaliáda) – 2013, Csokonai Színház). A drámaírás mellett dramaturgként is több színház munkájában veszek részt. 2009-től 2011-ig a Vörösmarty Színház NKA támogatást elnyerő Rivalda magazinjának voltam a főszerkesztője. Műfordítások: Schwarz-Tebelak: Godspell (bemutatta a Vörösmarty Színház), Shakespeare: Macbeth, Agatha Christie: Feketekávé (bemutatta a Vörösmarty Színház). Firka a falra /Kaleidoszkóp könyvsorozat, Kaleidoszkóp Nemzetközi Versfesztivál/(2005), Radír (2003, 2004). Cikkek: Haszon magazin (2004), Hírlevél (2005-től Közelkép, Képző-művészet, Fórum, Szakmapolitika rovat), Filozófiai szemle (2005-). Esti Hírlap, Népszabadság, Nők Lapja, Nők Lapja Évszakok, Könyvjelző, iPhone Hungary, Gamestar – utóbbi lapoknál a mai napig dolgozom. Honlapom: http://www.verssorok.hu Írásaim megjelennek még a http://www.artpresszo.hu -n A Héttoronynál 2007 augusztusától 2008 augusztusáig dolgoztam szerkesztőként.