Kovács-Cohner Róbert : Titok

A várakozás ciklusból

 

 

 

Csend. Semmi sem. Titok.

 

Belőle a rágó-illatú csókokra emlékszem.

airwaves volt

azt hiszem

csendben ült

és csillogott a szája és

én csak csókjára vágytam

Belőle arra emlékszem, ahogy a táborban görnyedve ült.

gitározott

és megismerhettem és

dohányoztunk és

átbeszélgettük az éjszakát

Belőle arra emlékszem, ahogy dohányzott.

előrehajolt

közben mindig kivillant a popsija

nem volt vonzó

inkább furcsa

és talán ezért vonzó is

fátyolos szemekkel akart nézni

de modoros volt

Belőle arra, ahogy mosolygott.

csüngött rajtam és vidáman szeretett

és fénylett szőke haja

és sovány volt

és törékeny

el kellett törnöm

Belőle arra emlékszem, ahogy a villamoson utazott.

fogódzkodni akart belém

de nekem hányingerem volt

így leültem

azt mondtam

sétáljunk inkább

ő mosolyogni próbált

jól tudta

nem lát többet

valami szabadtéri helyről

éjjel hazafelé

Belőle magamra emlékszem.

magamról minek írjak

abból nem tanultok

Belőle a test illatára emlékszem.

a vidék bokrainak illatára

a pitypang illatára

a poros dunapart illatára

az élet illatára

Belőle a szájára emlékszem.

jó, bevallom: a nyelvére is –

engedelmeskedett

legszégyelltebb

titkosabb

gondolataimnak is

az a gyönyörű

telt

széles mosolyú száj

és az a legnyelvebb nyelv

Belőle arra emlékszem, ahogy szívószállal ivott.

lehajtott fejjel

a haja arcunkba omlott

izzadtunk és ő

csendben szerényen mosolygva

de világító szemekkel

valami sárga félhomályos helyen

ha rámnézett

belémnyillalt

a szükségszerű jövő

és hogy fel kell nőnöm

Belőle a borra emlékszem.

az alföldi biciklizésre

a gémeskutakra

a téli gondolatokra

nyáron

a giccses naplementékre

megfáradt padláson

emeletes ágyon

nagymamánál

idegenben

padláson elalvásokra

(no és tudod:

a szénakazlakra)

Belőle a a koncerten együtthullámzásra emlékszem.

hozzáérhettem és két óráig

élete része lehettem

és ő

mint ölemben a macskám

ott dédelgethettem vele magam

ahol akartam

a dombok (s a combok)

egész tájat festettek elém

egy csodás világot

ami így szebb, hogy nem ismerem

ritmusra történt minden

meleg volt a bőre

inkább forró

koncert után nem találtuk meg egymást

Belőle a szobájára emlékszem.

a lakótelepen

kis világ

füstölő

fonott szék

kilátás a közös füves térre

ott sétáltunk

a biciklibolt felé

és anyádnak vettünk két tejeskiflit

Belőle a leveleire emlékszem.

de azokat most nem idézném

hazug volt minden szavuk

de néha azért előveszem

és nézem a szívecskét

amit egyetlen

érthetetlen vonallal

tökéletesre rajzolt

De belőled csak a csend maradt. Semmi sem.

 

pedig emlékszem minden élményre

hóeséses vári estére

mikor haza kellett menned

a buszmegállóra, ahol a csók után

már egyedül

boldogan vártam a buszt

ami jövőm felé visz el

a valószínűtlenül sötét estékre

ahogy a levelek recsegtek lábad alatt

a hajra

ami körbeölelt

a meghatározhatatlan illatra

a szemre

a hazugságaidra

melyek mindennél igazabbak voltak

a bálra a kis jazz-teázóval

ahol életünk táncoltuk

a parkra

ahol gyerekeink mászókáztak

a színház utáni éjszakára

ahol magunkat játszottuk el

és mégis

attól

hogy eltűntél

hogy szétszakadt a matrzózcsomóm

amit vagányan mutattam neked

hogy milyen gyorsan kötöm

s milyen erős

attól eltűntél

mindenhol csak úgy lebegsz mint egy árnyalak

elmosódsz

pedig mindennél tisztábban érzem az illatot

kegyetlen volt a kezed vonala is

hideg volt

(sokat vitatkoztunk hogy ez azt jelenti,

hogy romantikus vagy, vagy azt, hogy jó vagy az ágyban)

a hídon is álltunk

romantikus kellékek közt

sosem hittem neked

hogy semmik vagyunk

és hogy elfelejtelek

te betartottad szavad

és én mindenre emlékszem

arra az utolsó pillantásra is

te is tudtad hogy visszavonhatatlan

az ágy ugyanúgy ma is összegyűrten

ugyanabban a lambériaszobában

és én már csendben maradok

nem árullak el

 

 

Belőled csak a semmi, néma csend:

belőled csak a titok maradt.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:29 :: Kovács-Cohner Róbert
Szerző Kovács-Cohner Róbert 111 Írás
1986 márciusában születtem Budapesten. A Radnóti Miklós gimnázium elvégzése után az ELTE BTK filozófia szakára jelentkeztem – ezzel párhuzamosan a MUOSZ-nál emelt szintű újságíró képesítést is szereztem. A filozófia mellett az esztétika szakot és a Belső-Ázsia tanszék óráit látogattam. A gimnáziummal párhuzamosan gyakornokként dolgoztam a Kossuth rádiónál. 2008-ban az Esti Hírlap kultúra rovatához kerültem vezető újságíróként, majd a Népszabadság és a Népszabadság Magazin, valamint a Repertoár kulturális cikkeiért feleltem. 1998 óta írok, első versemet 2000 januárjában publikálták. 2007 szeptemberéig az AlkoTó-ház internetes irodalmi portál szerkesztője, előtte pedig a KözKincs főszerkesztője voltam. 1998 óta írok, első versemet 2000 januárjában publikálták. Első önálló kötetem, a neon 2006-ban jelent meg, a Glória kiadó gondozásában. Ephata - álom egy ablak üvegén című kötetem Vedres Csaba zongoraművész (ex-Aftercrying) cd-mellékletével és Veszely István grafikáival 2007 augusztusában került a könyvesboltokba. Jelenleg a Nők Lapja, a Nők Lapja Évszakok, a Könyvjelző, a GameStar magazin újságírójaként dolgozom, az iPhone Hungary-nek pedig szerkesztője vagyok. Mégis: ami a legfontosabb számomra, az a színház. 2009 óta az ország számos színházában játsszák drámáimat (Modern Elektra: 2009 - Vörösmarty Színház, Orfeusz és Etília: 2011 – Pesti Magyar Színház, Jászai: 2012 – Csokonai Színház, Na'Conxypanban hull a hó: – 2012 - Csokonai Színház, Tanár úr kérem, minden másképpen van!: 2013 - Vörösmarty Színház. Bemutató előtt: Boldogságtöredékek: 2013 – Nemzeti Színház, Gyöngéd Barbárok (Hrabaliáda) – 2013, Csokonai Színház). A drámaírás mellett dramaturgként is több színház munkájában veszek részt. 2009-től 2011-ig a Vörösmarty Színház NKA támogatást elnyerő Rivalda magazinjának voltam a főszerkesztője. Műfordítások: Schwarz-Tebelak: Godspell (bemutatta a Vörösmarty Színház), Shakespeare: Macbeth, Agatha Christie: Feketekávé (bemutatta a Vörösmarty Színház). Firka a falra /Kaleidoszkóp könyvsorozat, Kaleidoszkóp Nemzetközi Versfesztivál/(2005), Radír (2003, 2004). Cikkek: Haszon magazin (2004), Hírlevél (2005-től Közelkép, Képző-művészet, Fórum, Szakmapolitika rovat), Filozófiai szemle (2005-). Esti Hírlap, Népszabadság, Nők Lapja, Nők Lapja Évszakok, Könyvjelző, iPhone Hungary, Gamestar – utóbbi lapoknál a mai napig dolgozom. Honlapom: http://www.verssorok.hu Írásaim megjelennek még a http://www.artpresszo.hu -n A Héttoronynál 2007 augusztusától 2008 augusztusáig dolgoztam szerkesztőként.