Szegénységben élsz, de te így szólsz asszonyodhoz:
Nézd, nem vagyunk egyedül,
Valaki ?rködik életünk felett, Ã??minden
nyomorúságunk ellenére csordultig vagyunk örömmelÃ??.
Így van ez.
Mert, akik átadták szívüket Istennek, azok már hitb?l élnek,
hajszálfinoman, pókhálószer?en szöv?dnek Ã??beléje.
Életük magasra hág, s életjellé lesznek az emberek közt,
Ã??mint szegények, de sokakat gazdagítok,
mint akiknek nincs semmijük, és akiké mégis mindenÃ??.
Olyan virágok ?k, amelyek a sziklás bércen
kelnek ki kövek álmai és csillagok himnuszai között,
törékenyen, veszélyekt?l körülvéve,
de ragaszkodva kapaszkodnak a földhöz, a Teremt?höz,
er?t hordozván szétosztják
magukat, mígnem az egész vidéket meghódítják.
