Maka Csilla : Mert van úgy, hogy csak álmodni lehet

Nyomtatás

A szivárványt az égr?l, azt a
színes pántlikát, derekamra
kötöm, bárányfelh?b?l
szakítom ködmönöm,
átlátszó szoknyám a tiszta ég,
fejemen, a Nap , a diadém,
tündérré válva lépdelek
eléd egy ködös reggelen,
ha nincs már múlt, jöv? és jelen,
párkányán a nincstelen végnek
csupasz talpamat elérheted,
s ha lehámoztad rólam minden göncömet,
gyermekkorom, buja szerelmeim,
megtévedt vágyaim, álmaim,
s p?re lelkemet láthatod
ne hidd, hogy én vagyok.
Talán csak talány, sóvár áhítat,
nem igaz, hamis vádirat,
céda, utolsó csaló,
akinek a való nem való,
mert mindig mást akar,
s ami van, attól riad,
négy fal között rab marad,
álmokban létez? fenevad,
azt szeretné, amit nem szabad,
így csak magának, ha ad
gondolatban egy esélyt,
szivárványszín? pántlikát,
bárányfelh?b?l ködmönt
égszín? szoknyát, napot,
a holnapnak nevet…

Mert van úgy, hogy csak álmodni lehet