Ikes igék siratása
Három unokám szemében valószín?leg bornírt alak vagyok. Mindhárman 1993 utolsó negyedében születtek, a lányom ikrei novemberben, a fiam kislánya december elején. (Szeptember vége felé abban az évben majd' belehaltam egy gépkocsi balesetbe, tehát a három unoka: tripla szerencse, hogy megéltem ?ket.)
Most azonban néha már terhükre vagyok. Nem elég, hogy a nemzedékükre oly jellemz? hadarásukkal hadakozom, s a szavak „felületes", trehány kimondását ostorozom, nem elég, hogy némely szóhasználat is zavar, s nem állom meg, hogy meg ne morogjam ?ket, de még az írásaikba is belenézek olykor, s fontoskodom. Igaz, lehetetlen nagyapa vagyok, mert egyik se mafla, s ha jobbik énjüket veszik el?, akár prímák is. És még nem felejtettem el: nem is lehet, meg nem is jó mindig prímának lenni.
Persze, nem egészen értik túlzó okoskodásom. Pedig elmagyaráztam: Temesváron, ahol a négy elemi és nyolc középiskolai osztályt végeztem, nem volt magyar fiú-középiskola „az én id?mben". A temesvári piaristák románul kényszerültek tanítani. Én tehát érzelmi alapon és „magánszorgalomból" maradtam helyesírásban, stílusban, irodalmi érdekl?désemben is magyar. S a román nyelv? Kegyesrendi F?gimnáziumban 1945-46-ban magyar nyelv?, rotációson nyomott diáklapot indítottam, a Gaudeamust – példányszámunk minden mai iskolai lapét túlszárnyalta. De épp, mert nem az anyanyelvemen tanultunk, a nyelviségre nagyon kényesek lettünk. Ã??k meg, mármint az unokáim, hárman, az ikes igékre sincsenek tekintettel – miként a rádióban, televízióban a Magyarországon magyar iskolát végzett srácok, de akadémikus feln?ttek is szakadatlanul mondják: alszok, eszek, iszok. Mintha így kényelmesebb lenne, mint helyesen: alszom, eszem, iszom.
Persze tudom, lassan már a helyesírást is liberalizáljuk. A magyar nyelv is lazít már, s utána engednek az illetékesek. Sose képzeltem, hogy fájdalmasan elkaphat a konzervatív görcs. Hát elkapott. Ha Bodor Anna szájából azt hallom, hogy „vizet iszok", belesajdulok. Ha Dani-Máté bevallja: „éppen palacsintát eszek", belesápadok. S ha még Hanna-Míra is azt súgja majd, hogy „lesz nagy eszek-iszok a szülinapon" – a fogamat csikorgatom.
Bár a Laczkó-Mártonfi féle, 2005-ös Helyesírás (Osiris) még hála istennek nem „liberalizál". Ha filológiát végeztem volna, csak magyart tanítanék magyaroknak.
Július 8.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:29 :: Bodor Pál (Diurnus)
