Bodor Pál (Diurnus) : Minden ajándék önz?

 

Július 22.


 

 

Én megért?bb és butább vagyok – mondja Péter. – Ilyesmit persze nem szabad nyilvánosan beismerni. Aki önmagát lebecsüli, azt leszarják. (Pardon.) Tudja, én önként lettem hajléktalan. Jó proli-polgár voltam, sörrel, békességgel, hokedlivel az udvaron, szerény feleséggel. Nászajándékba gyerekkocsit kaptunk, azzal, hogy majd szükségünk lesz rá. Nem lett. Pedig kezdetben buzgólkodtunk, de hiába.

Aztán lassan kiderült, az egész hiába volt. Már nem is beszéltünk egymással. Az asszony megtanult tíz ebédet f?zni, zöldséglevest, fasírtot zöldborsó f?zelékkel és palacsintát, minden évben harminchatszor elkészítette ezt a tizet, a fülemen jött ki. Egy nap azzal mentem el otthonról, hogy az asszonyt soha többé nem akarom látni. Tudtam, hogy ? is így gondolja, nincs szüksége rám. Azóta pókerrel keresem a kenyerem.

Tizennégy éve. Adó és pia nincs, huszonötezres az albérletem, újságot nem olvasok, rádiót nem hallgatok, televízióm nincsen. Számomra nem létezik az aktuális történelem, velem nem történik semmi, ami történik a világban, az nem nekem történik. Nem vagyok semmi más, csak magánember. Kívülr?l nézem a világot, én nem vagyok benne. T?lem már senki semmit el nem vehet. S nem is adhat semmit, mert nem kell, nem fogadom el. Minden ajándék önz?. Félni attól kell, aki adni akar valamit. Az veszélyes.

Csak szent könyveket olvasok. Hitetlen vagyok, de nem istentagadó. Hogy jövök én hozzá, hogy tagadjam az emberi elme f? találmányát, vigaszát? Isten nem egy nagy ihlet? író h?se, ?t az emberiség találta ki, éget? szükségb?l, magányában. Jogom van nem hinni, de tagadni nincs er?m. Ahhoz tudnom kellene, hogy nincs. Ez meghaladná a képességeimet. Ahogy azt se hazudhatom, hogy volt egy kalandom Erzsébet királynéval.

Pedig kilenc évig Londonban dolgoztam, tudja ugye, épület-villanyszerel? vagyok, s a Buckingham palota renoválásán dolgoztam. Diana hercegn?t is láttam, nem volt a zsánerem. Nyilván én se neki, hát visszajöttem pókerezni. És régi, szent szövegeket olvasni. Ha már választhatok a mai lap és a sok ezer éves között.

Maga még mindig ír? Ki olvassa magát ezer év múlva?


 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:23 :: Bodor Pál (Diurnus)